Hunyadi nagy diadala

Három évvel korábban II. Mehmet elfoglalta Konstantinápolyt, s ezzel megszűnt az ezeréves Bizánci Birodalom. A hírszerzés információi szerint biztosan lehetett tudni, hogy hamarosan megtámadják Magyarországot. Ez a feltételezés 1456 elején immár bizonyossággá vált, nálunk mégis késlekedtek a hadba szólítással, augusztusra halasztották, mondván, meg kell várni az aratást. Ketten vették nagyon komolyan a bajt: Kapisztrán János ferences szerzetes keresztes hadakat toborzott, Hunyadi János pedig magánhadsereget szervezett. A százezer fős török sereg június végére körülzárta Nándorfehérvárat, amelyet alig hétezer fős őrség védelmezett. Július 14-én Hunyadi véres hajócsatában felgyújtotta és félig megsemmisítette a török hajóhadat, így sikerült seregével bejutnia az ostromlott várba. A szultán július 21-én általános rohamot indított, de a másnapig tartó végső ütközet a magyarok javára dőlt el. Az ellenség olyan súlyos emberveszteséget és anyagi károkat szenvedett, hogy mindenét hátrahagyva, fejveszetten menekült. Üldözni már nem tudták őket, mert a táborban pestisjárvány ütött ki; ennek esett áldozatul augusztus 11-én maga Hunyadi is. Kapisztrán János súlyos betegen, két hónap múlva hunyt el. Már a sírjánál csodák történtek, melyek nyomán később a pápa szentté avatta a katona-szerzetest. Nándorfehérvár hősi története máig elevenen él a magyar történelmi tudatban. A déli harangszó révén Európa emlékezetében is helyet kap. A pápa ugyan eredetileg a pogányok elleni imádkozásra, majd a keresztes hadjárat indítására rendelte el a déli harangszót, de mivel Európa városaiba egyszerre érkezett meg a pápai felszólítás és a nándorfehérvári győzelem híre, a kettő összekapcsolódott.