Meggyógyít az égi hang

- Hogyan lehetséges, hogy külföldön népszerűbb, mint idehaza?
- Nincs ez teljesen rendjén. De az is lehet, hogy így törvényszerű. Nem tudom, min múlik.
- A népzene nálunk nem az a műfaj, amiért tömegek rajonganak. Önnek kiabálnia kellene, hogy "itt vagyok", felhívnia az újságokat, hogy írjanak a lemezeiről...
- Erre képtelen lennék. Ha kezdettől fogva az éneklésre összpontosítok, és nem építem a bölcsészi pályámat, akkor talán minden másként alakul. De nem bánok semmit sem. Távol áll tőlem a "nyomulás", minden, amit elértem, magától jött. Persze szerencse is kellett hozzá, és benne volt a sors keze. Az Isten soha nem siet, és soha nem késik.
- Azért néha siethetne egy kicsit jobban!
- Tudja ő, hogy minek mikor jön el az ideje. Az idő mindent kipörget.
- Akkor sem nyúl telefon után, ha öt évig nem keresik?
- Nem. A lemezemmel sem szoktam házalni. Általában felkérésre készültek. Az első, a Világfa elég későn, 1995-ben jelent meg. A Magyar Nemzeti Múzeum adta ki.
- Ez valami tévedés lehet: múzeum mint lemezkiadó?
- Dehogy tévedés! A millecentenáriumi régészeti kiállítás rendezője felfigyelt a Magyar mondák című televíziós sorozat szignáljára, amit én énekeltem. Annyira megtetszett neki a hangom, hogy nem tudott mást elképzelni a kiállítás kísérőzenéjeként. Ebből lett a lemez. Megjelent Németországban is, elnyertem vele a német kritikusok díját etno- és világzene kategóriában. Csak ezután lettem érdekes a hazai lemezkiadók számára.
- Elégedett velük?
- Hm. Amíg például a párizsi latin negyed legnagyobb lemezboltjában kaphatók az albumaim, idehaza sok helyen a hátsó polcokon sincs belőlük. A Fellegajtó című lemezemet viszont megfelelően terjesztik. Persze sohasem lehet az ember elégedett, úgyhogy most saját kezembe vettem a sorsomat. Nemrég megszületett az Égi hang, amit a "negyedik gyerekemnek" tartok, az anyag összeállításától kezdve a lemezborító megtervezéséig mindent én irányítottam. Szerzői kiadás lett.
- Ilyen jól áll anyagilag?
- Mecénások nélkül semmire sem jutottam volna. Kész csoda, hogy vannak olyan, széles látókörű, kultúrát szerető és féltő magyar cégek és üzletemberek, akik felkarolják az értékeket. Hálás vagyok érte.
- Nagy fába vágta a fejszéjét: négyrészes sorozatot indított...
- Az egészet egy teliholdas éjszakán álmodtam meg: égi hang, női hang, belső hang, gyógyító hang; eköré csoportosítom a dalokat. Régóta foglalkoztat a szakrális magyar népköltészet, illetve az emberi hang elementáris gyógyító ereje. Kandidátusi disszertációmat is erről írtam, azóta is nagyon jó a kapcsolatom a mesteremmel, Erdélyi Zsuzsannával.
- Lovász Irén előadásmódját besorolták a világzene kategóriába. Szerintem semmi köze nincs hozzá.
- Nálam az alap mindig a magyar népdal, melynek olyan ereje és értéke van, hogy képes megállni a helyét a világ globális forgatagában bármely népzene mellett. Nem félek attól, hogy az átdolgozással, a különleges hangszereléssel elveszti a mélységeit és magasságait.
- Pedig nagyon el lehet rontani...
- A német kiadó engem is rá akart venni, hogy csináljunk montázsokat az énekhangomból, de nem járultam hozzá.
- Mi tetszett meg a németeknek az ön hangjában?
- Egzotikusnak tartják. Ma már messzebbre látnak a balatoni turizmusnál és a gulyáspartiknál, felfedezték ősi, archaikus kultúránkat is, benne a népzenénket.
- Amit ön már régen felfedezett magának.
- Nem felnőttkorban ismertem meg a népzenét, bár akkor kezdtem a tudatos népdalgyűjtést. A Dévaványa melletti Ecsegfalváról származnak a szüleim. Balatonszabadin nőttem fel. Az Alföldről hoztam magammal a paraszti kultúra éltető erejét. Nagyapámtól és édesanyámtól örököltem az énekhangomat. Emlékszem, gyakran összejártak a rokonok, a szomszédok, sokat énekeltek együtt. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az anya énekeljen a gyerekének. Nincs annál szorosabb kötelék. Az ölelésen kívül énekhanggal is meg lehet nyugtatni a gyermeket.
- Hisz ebben?
- Hogyne hinnék! Számos olyan visszajelzést kapok a világból, hogy az élet legnagyobb sorsfordulóinál segített az énekem. Van, aki átfestette a szobája falait, miután meghallgatta a lemezem. Egy olasz nő a dalaimra szült, egy német férfi pedig a dalaimra akart meghalni. Tisztában vagyok vele, hogy ezek egyedi, szubjektív élmények.
- Az ön hangjára meghalni... Ez inkább hátborzongató.
- Csak első hallásra. Nem biztos, hogy az én hangomon van a hangsúly, hanem a magyar népdal évszázadok alatt letisztult erején. A modern világ dübörgésében sokan vágynak őszinte emberi hangokra. Ebben állhat a titok.

Templomról templomra
Lovász Irén egy aprócska nyírségi harangtornyos fatemplomban ugyanolyan misztikus élményt tud nyújtani hallgatóságának, mint a legnagyobb katedrálisokban. Énekelt már a pécsi székesegyházban, a Mátyás-templomban, az ulmi dómban és a Szent István-bazilikában. Ez utóbbi helyen lesz augusztus 23-án este 7 órakor Égi hang című új lemezének bemutatója.