Csülök és mosoly

Az olvasnivalókon túl az a jó, hogy isteni a grillezett csülök meg a savanyú káposzta. Máshogy nem is lehetne kibírni. Napokon keresztül csak könyveket látni, tapintani, szagolni, adni és venni még az elvakult könyvimádóknak is embert próbáló feladat. A betűvadászat után kell egy kis ráérős ejtőzés, füstös szippantás a fapados, gerendás, duruzsolós kocsmákban, ahol még a frankfurti büszkeség, a savanyú almabor is édesebbnek tűnik. A megérdemelt pihenés után aztán kezdődhet újra a felfedező túra a könyves standokon. Az "ezt már láttam" érzés azonban gyakrabban magával ragadja a látogatót, mint szeretné. Hiába, nincs új a nap alatt, csak új szerkesztés, új kiadás, új borító. A szerzők sem fiatalodnak, bár ez alig érzékelhető: ugyanazok a fotók néznek le a ránk a könyvreklámokról, mint tavaly és annak előtte... Alig-alig tűnik fel egy új arc. Vajon hol vannak az új tehetségek?
Ráadásul nehezen elhessegethető az az érzés, hogy könyvet - mindenről lehet készíteni. Látványosan, gyönyörű fotókkal: híres és kevésbé híres (majd megismerjük) emberekről, soha nem látott növényekről és állatokról, ehető és ehetetlen ételekről, létező és sosem volt tárgyakról, kezünkről, lábunkról, még a mosolyunkról is (mint ahogy azt egy ismert nemzetközi kiadó ajánlgatta büszkén).
Várjuk, keressük, kérdezgetjük: mi a "nagy durranás"? Mint néhány éve a Harry Potter vagy a Da Vinci kód... De sehol nem jön szembe a sikerkönyv, többen csak találgatnak, néhány jól értesült ugyan hallott egy titokzatos francia kiadványról, a témája történelmi, de a szerző nevét ki sem tudjuk mondani... Ám ki tudja? Keressük hát a hazai könyvesboltokban. S ha nem találjuk? Majd várunk, várunk, türelmesen kivárjuk a remekműveket.
Legfeljebb addig forgatjuk a mosolyalbumot...