Rózsi csak fújta

Akik örülni jöttek ezen az estén, azok csodálatos ajándékot kaptak a kitűnő előadótól, akiket pedig esetleg a káröröm vezérelt - gondolván Demjén korábbi botlásaira, már-már letűnni látszó időszakára -, azok hoppon maradtak, hiszen olyan hibátlan és tömény zenei élményben volt részük, amilyenre talán még nem akadt példa a hazai rock történetében.
Az első óra után csak az volt a kérdés, vajon bírja-e végig "Rózsi" azt az őrült tempót, amit diktált, hiszen csupán szusszanásnyi szüneteket hagyott a dalok között, és tökéletesen kimunkált egyvelegként kapcsolódtak egymáshoz a nóták. Nemcsak ő nyújtott kiválót - a legmagasabb hangfekvéseket is tisztán, mesterien énekelte -, hanem a kísérőzenekar tagjai, Menyhárt János, Závodi Gábor, Kovács Barna is remek formában zenéltek. Több mint negyven szerzemény jelezte Demjén kivételes zenei pályafutásának mérföldköveit, a Liversing, a Bergendy, a V'Moto-Rock és a szólókarrier felejthetetlen dalait. Jó volt ismét hallani a Szabadság vándorai, a Sajtból van a Hold, az El kell, hogy engedj, a Gyertyák, a Szerelemvonat, a Jelszó: Love, az Én csak fújom a dalt című slágereket, hogy csak néhányat említsünk a különleges repertoárból. A második óra elteltével úgy tűnt, a közönség már fáradtabb, mint az ünnepelt. Aztán pályatársak - Katona Klári, Somló Tamás, Révész Sándor, Lehr Ferenc - kedveskedtek egy-egy dallal az ünnepeltnek, majd a születésnapi torta mellé zárásként még egy friss dal is felcsendült Demjén Ferenc új lemezéről. Jelezvén, túl a hatvanon is számíthatunk rá.