Csimpánz-jótett

Német kutatók (a lipcsei Max Planck Intézet munkatársai) csimpánzokkal végeztek kísérletet, hogy megállapítsák, él-e bennük valami az (önzetlen) segítőkészség szikrájából. Vizsgálatuk alanyául két fiatal, de már teljesen kifejlett csimpánzt választottak. Az egyiket egy olyan szobába tették, amelyben egy csukott, üvegfalú ajtón át egy csokor banánhoz lehetett eljutni. A csimpánz tehát látta a banánt, el is akarta érni, de az ajtót nem tudta kinyitni. A másik állatot olyan körülmények közé helyezték, hogy, ha akarja, ki tudja nyitni (ugyanazt) az ajtót, ellenben a banánt nem láthatta. Amikor az a csimpánz, amelyik látta a gyümölcsöt, nekiesett az ajtónak, hogy a banánhoz jusson, a másik egy ideig közömbösen figyelte az erőlködését. Majd odament, és kinyitotta az ajtót záró egyszerű szerkezetet. Tette ezt úgy, hogy nem tudta: ezzel csemegéhez juttatja a társát. Magyarán: önzetlenül segített a másikon. Azt is mondhatnánk, példát mutatott az embernek is - mivel ember embernek gyakorta farkasa.