Anyanyelvi őrjárat

Kaptam egy néhány soros e-mailt egyik korábbi munkahelyemnek, a Nyelvtudományi Intézetnek Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó osztályától, s hozzá mellékletül számos nyelvhelyességi kérdést tartalmazó írást Isaszegi Ilona budapesti levélírótól. Volt kollégáim már válaszoltak a levélírónak, de azért eljuttatták hozzám a levelet, arra gondolva, hogy egyik-másik témát esetleg szívesen felhasználom nyelvművelő munkámban. Örülök, hogy így tettek, mert így módom nyílik egy alighanem sok olvasónkat érdeklő kérdés megtárgyalására. Idézek néhány sort a kapott levélből:
„Van egy szavunk, amelynek a jelentése szerintem más, mint ahogyan az utóbbi években használják. Ez a szó az egykori. Ha valaki a múlt héten vagy tegnap még miniszter volt, de leváltották, azt hallom vagy olvasom róla, hogy egykori miniszter. Nekem ez a szó inkább a régmúltat idézi. Gróf Batthyány Lajos valóban egykori miniszterelnök, de Horn Gyula vagy Orbán Viktor inkább volt miniszterelnök. Nem tudom azonban, hogy mivel lehet jól helyettesíteni.”
Levélírónk véleménye igen figyelemreméltó, sőt nagyrészt helytálló is, csupán némi kiegészítés kívánkozik mellé. Az kétségtelen, hogy egy alig pár napja leváltott minisztert meglehetősen stílustalan egykori miniszternek titulálni – ebben tökéletesen igaza van –, de ha több évnyi időre utalunk vissza, már nem is olyan rossz az egykori szó. Sőt, gróf Batthyány Lajos neve elé, aki több mint másfél évszázaddal ezelőtt volt miniszterelnök, még az egykori-nál is inkább a néhai jelző illik, amely egyértelműen azt jelenti. ’már nem élő’.
Akkor milyen jelzőt választhatunk leginkább, ha Horn Gyulára vagy Orbán Viktorra akarunk utalni? Lássuk csak! Előző? Nem, mert az csak a közvetlenül a mostanit megelőző miniszterelnökre utal, mindkettőre nem. Hajdani? Ez sem, mert ez a voltaképpen még elfogadható egykori-nál jóval távolibb múltat idézne fel. De a korábbi jelző például számításba jöhet, csakúgy, mint az újabban divatos ex- előtag: exminiszterelnök, exvilágbajnok stb. A legjobb pedig szerintem éppen az a volt melléknév, amelyet levélírónk említett, csak talán nem érzett eléggé jónak. Dehogynem az! Egészen természetesen utal olyan személyre, aki ma már nem tölti be a jelzett tisztséget, szerepkört.
Hogy valóban természetes a használata, arra szemléltetésül s bizonyítékul cikkem első bekezdésébe belecsempésztem a hasonló szerepben használt volt jelzőt, sőt a korábbi-t is. Ugye, nem érezték zavarónak?