Cigányúton a cigányzene

Tömény és indulatos kormányellenességbe fulladt az a szakmai vita, amelyet Nesze neked, magyar cigányzenész! címmel hívott össze az ellenzéki cigány politikusként is számon tartott Raduly József, a 100 Tagú Cigányzenekar egykori elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja (és több más címmel is kitüntetett) roma művészeti vezető. Történt pedig, hogy egy éve Kóka János gazdasági miniszter úgy döntött, eltörli az előadóművészek, így a cigányzenészek kötelező szakmai vizsgáját. A cigányzenészeknek tehát nem kell hangszeres vizsgát tenniük az Országos Szórakoztató Zenei Központ bizottsága előtt. E döntés megváltoztatását ellenzőinek azóta sem sikerült elérniük, s emiatt most Raduly József általában is szót emelt a kormány cigánypolitikája ellen. „Fáj cigányszívünk, mert a kormány azt hiszi, a cigány kultúra csupán másodlagos vagy harmadlagos kultúra” – mondta beköszöntőjében.
Talán elfeledkezett arról, hogy a minap, Kínában megnyílt magyar kulturális évad egyik sanghaji programja magyarországi cigány képzőművészek kiállítása volt, mi több, cigány festőink az idei Velencei Biennálé Roma Házában is bemutatkozhattak. Ettől függetlenül persze a cigányzenészeket valóban rosszul érintheti az ominózus tollvonás.
– Az új elképzelések szerint majd a vendéglős és a vendég eldönti, ki kell a közönségnek – mondja Raduly József, aki nyílt levelet írt a gazdasági miniszternek. – Vajon minden vendéglős és vendég képes lesz ennek eldöntésére? A vendégnek a minőségi étel és ital mellett a minőségi élőzenéhez is joga van, amit csak a zeneirodalomból mindent eljátszani képes, profi muzsikusokkal lehet biztosítani.
Hozzáteszi, e döntés leértékeli a háromezer cigányzenész teljesítményét, miközben a vizsga értékrendet teremtett a roma muzsikusok között, ennek birtokában léphettek fel, szerepelhettek a rádióban, lemezfelvételen, külföldön. Az új rendelet a segédmunkások közé sorolja őket. Tőlük várjanak majd hazai és külföldi sikereket? – kérdezi Ráduly. Olyan példára hivatkozik eközben, hogy Franciaországban még az utcazenészeknek is vizsgát kell tenniük.
A nevezetes tollvonás hívei azt mondják, az a fajta működési engedély a Kádár-korszak maradványa. Erre Raduly József megjegyzi, Magyarországon már a harmincas években is létezett a zenészek szakszervezete által kiadott működési engedély, sőt él még cigányzenész, aki máig megőrizte.
– Őszintén sajnálom, hogy most megint korlátozzák a cigányzene térhódítását – jellemzi a helyzetet a Kossuth-díjas Boross Lajos, a prímáskirály. – Eszembe jut, amikor Dankó Pista, Bihari János volt a színen, akkor is tiltották a cigánymuzsikát.
A Magyar Rádió Petőfi adójáról a cigányzene mellett a magyar nótát is száműzték. A zenészek és énekesek már emiatt is tiltakoztak: háromezer aláírást is összegyűjtöttek, hogy ez a típusú zene visszakerüljön a Rádióba.
– Nótaénekesként is a bőrünkön érezzük a helyzet lehetetlenségét – mondja Nógrádi Tóth István, a Magyarnóta-szerzők és -énekesek Országos Egyesületének elnöke. – Ma már a konyhából mennek a tévébe énekelni, letesznek negyvenezer forintot, és máris a kamerák elé állhatnak. Igenis kell a szakmai zsűri kontrollja, hogy kiszűrjék a kontárokat, hiszen a külföldi turisták is igazi cigányzenét akarnak majd hallgatni az éttermeinkben.
A Rádió C elnöke, Fátyol Tivadar mindezzel szemben úgy véli, idejétmúlt volt a kötelező vizsga, mert a minősítést adó A, B, C kategória semmi másra nem volt jó, csak arra, hogy ennek alapján állapítsák meg a fizetést. A tiltakozás helyett inkább arra kellene figyelni, hogy a cigánymuzsikusok kövessenek el mindent a műfajuk népszerűsítéséért.
– Figyelmeztető tény, hogy a vendéglátósok közül csak kevesen pályáznak a cigányzenekarok foglalkoztatását támogató pénzekért – indokolja álláspontját a rádióelnök.
„Elmehetünk majd a kínai éttermekbe mosogatni…” – legyintenek lemondóan keserű jövőjüket látva a cigányzenészek.