Anyanyelvi őrjárat

Egy erdélyi író és hírlapíró barátom, Komoróczy György kérdezte levelében a következőket: „Igaz-e, hogy Magyarországon a politikusok eldöntötték: nem szabad a tömegtájékoztatásban a fogyatékos szót használni, mert sértő, csak a fogyatékkal élő az emberséges. Azért kérdezem ezt, mert nálunk az egyik lapigazgató ezzel állt elő, ugyanis ő a román nyelvi szokásokat – főleg a hivatalosakat – akarja ránk erőltetni, legtöbbször tükörfordításokkal. Ilyenkor szokta mondani, hogy Magyarországon is így van. Engem viszont fölöttébb bosszant, hogy néhány héttel ezelőtt az említett ok miatt kihagyták nyelvművelő cikkemből ezt a részt: »A Fogyatékkal Élő Személyek Országos Hatósága elnevezés helyesen: Fogyatékosok Országos Hatósága.«”
A kérdező nyilván maga is jól tudja, hogy a határokon túli nyelvhasználati, elnevezési szokásokba innen, Magyarországról beleszólni nem célszerű, nem is illik. De nem is erre kért, hanem azt kérdezte meg, hogy tudok-e olyan döntésről, határozatról, amely tiltja a fogyatékos szónak bizonyos helyzetekben, összefüggésekben, elnevezésekben való használatát.
Nos, nem tudok, de azt magam is tapasztalom, hogy terjed a fogyatékkal élők kifejezés használata. Alig pár napja valamelyik televíziós hírműsorban is hallhattuk ezt a megfogalmazást: „2007 a fogyatékkal élők éve”. Az a gyanúm, hogy akik ezt a formát pártolják, azért félnek a fogyatékosok megnevezéstől, mert azt, mint levélírónk is jelezte, sértőnek érzik. Csakhogy szótáraink nem igazolják ezt a feltételezést! A fogyatékos egyik jelentése: ’hiányos, nem teljes (például beszélünk fogyatékos nyelvtudásról), a másik: ’valamely maradandó rendellenességben szenvedő’, a főnévként használt fogyatékosok jelentése pedig: ’szellemileg vagy testileg fogyatékos személyek’. A felsoroltak egyike sem tekinthető sem sértőnek., sem lekezelőnek.
A fogyatékkal élő ellenben valóban jogosan keltheti fel nemtetszésünket, mivel a fogyaték nem fogyatékosságot jelent, hanem a régi nyelvben fogyást, maradékot, továbbá hiányt, a katonai szaknyelvben pedig az emberben, állatban, felszerelésben beállt csökkenést. A gyógypedagógiai szakirodalomban ismeretlen a fogyatékkal élő kifejezés. Sokszoros válogatott kardvívónk, a súlyos balesete miatt már évek óta kerekesszékhez kötött Szekeres Pál pedig arra a kérdésemre, hogy ő mint mozgáskorlátozott fogyatékkal élő-nek tartja-e magát, azt válaszolta: én nem fogyatékkal élek, hanem a feleségemmel.