Táncos Lüktetésben

– A Bergendy Szalonzenekarban kezdte, utána számos formációban vett részt, több mint negyven lemezen szerepelt vokalistaként. Szólóalbumai mégis csendben jelentek meg. Miért?
– Sosem volt menedzsmentem, amely foglalkozott volna a lemezeim népszerűsítésével. Önerőből pedig nem tudtam többet tenni.
– Harmadik, Save The Last Dance For Me című albumát magánkiadásban jelentette meg. Talán nem kellett a nagy lemezkiadóknak?
– Több helyre elküldtem, elismerték ugyan a minőségi zenei anyagot, de közölték, kiadása nem fér bele a költségvetésükbe.
– Visszautasították, miközben bekerült az ötven legsikeresebb magyar fiatal mezőnyébe. Hogy van ez?
– Nem szerepelek annyit a médiában, hogy a lemezemtől üzletet reméltek volna.
– Talán, ha celeb lenne…
– Szerencsére nem vagyok az. Tudom, hogy a nevem és a zeném még nem eléggé ismert, talán az is baj, hogy nem magyarul énekelek, de azt gondolom, ezeket a zenéket eredeti nyelven kell előadni. Az új lemezre például Beatles-, George Michael-, Stevie Wonder- és Peggy Lee-dalokat választottam feldolgozásra, melyek különböző táncos lüktetésben szólalnak meg.
– A popzene kicsit snassz lenne a nemzetközi dzsesszénekversenyeken elért helyezései után?
– Számomra az igényes popmuzsika legalább olyan jó, mint az igényes dzsessz. A szívem csücske mégiscsak a klasszikus dzsessz, mert ez a műfaj engedi meg a legtöbb improvizatív megnyilvánulást, amitől a zenei megszólalás igazán személyes lesz.