Audrey Tautou csodálatos élete

Bakancsban, pólóban, macskanadrágban, light kólával a kezében érkezett beszélgetésünk színhelyére, a párizsi Grand Hotel második emeleti lakosztályába. „Legszívesebben rágyújtanék” – mondja halk sóhajtások közepette Audrey Tautou.

– Bizonyára sokan mondták már önnek, hogy kislányos a külseje. Szereti, ha rácáfolhat erre a szerepeiben?
– Mindig azzá változom, amivé kiszemeltek. Sokáig igyekeztem megfelelni a rólam alkotott képnek, de ma már tudom, mennyi minden más is lakozik bennem.

– Mikor jött rá arra, hogy tud másmilyen is lenni, mint édes, simulékony kiscica, amolyan Amélie-típusú jó tündér?
– Valahol mindig is tudtam, hogy egyszerre több lény lakozik bennem. Gyerekkorom óta rajongtam az állatokért, legszívesebben főemlőskutató lettem volna, ha indul ilyen szak az orvosi egyetemen. A zenéhez is van némi közöm: évekig zongoráztam, és a szüleim biztosra vették, hogy zongoraművész leszek.

– Mikor döntött úgy, hogy színésznek áll?
– Lényegében akkor, amikor a szülővárosomból, Beaumont-ból Párizsba költöztem. Senkit nem ismertem a nagynénémen kívül, akinek a biztatására jelentkeztem egy színészképzőbe.

– Az Amélie csodálatos élete hozta meg önnek a nemzetközi hírnevet. Miben érez azonosságot a figurával?
– Ez a szerep sokat segített a zárkózottságom és a bizalmatlanságom feloldásában. Megtanultam viszonzás nélkül adni. Ráébredtem arra, hogy kevéssel is lehetünk boldogok, ha megosztjuk magunkat másokkal. Én mindenesetre picit próbálom jobbá tenni a világot magam körül.

– Call girlként is kipróbálta magát a Drágaságom című filmkomédiában. Nem érezte nagy váltásnak a korábbi szerepeihez képest?
– Dehogyisnem! Nehéz lehet a call girlök élete, nem cserélnék velük. Közben végigkalandorkodtam a francia Riviérát Gad Elmaleh színészpartneremmel.

– Talpig Chanelben, idős pasik pénztárcájára utazva...
– Engem nem ejt rabul sem a gazdagság, sem a hírnév. Nem gyűjtök vaskos bankbetétre, luxuskéglire, mesés autóra meg ilyesmire. Olyan szánalmasnak tartom, amikor fiatal nők idős pasikra vadásznak. Semmi pénzért nem lennék luxusvamp.

– Coco Chanelről miként vélekedik?
– A divat soha nem foglalkoztatott különösképpen. Sokkal érdekesebbnek tartom Coco emberi arculatát. Erős, kemény egyéniség volt. Merész, szabad szellem. Lényegében felszabadította a nőket a társadalmi elvárások fogságából a maga korában merész kreációival. Igazi művész volt, akit élvezettel keltettem életre a kamerák előtt.

A Coco Chanel előtt című filmet tavasszal mutatják be Franciaországban. Remélhetőleg hozzánk is mihamarabb megérkezik...