Farkaslyuki szaki kalandjai

A komor Don Quijote, a vidám, napernyős Sissi, a szirénekkel küzdő Odüsszeusz, Mátyás vakon is bölcs hollója, a naptól perzselten szárnyaló Ikarosz. Kobrával harcoló kígyászölyv, vagy a Drog, amire nagyon büszke. A mű országos első díjat nyert. A nonfiguratív Sebesség is fődíjas lett annak idején, bejárta a környező országokat, de egy miskolci tárlaton később ellopták.

No és a cseppkő oltár! A szobrász egytonnás cseppkőből templomi oltárt faragott Bódvarákón. Egy, az ötvenes években politikai elítéltként munkatáborba hurcolt asszony, Niedermayer Teréz kérte tőle, de nem volt könnyű dolga. A cseppkő védett ásvány, nehezen kapott engedélyt egy felszínen talált hibás darab megmunkálására. De ilyen nincs is több az országban! A néni azonban meghalt, mielőtt kifizethette volna a munkát, Demes Ferenc mégis azt sajnálja, hogy a templomot többnyire elzárják a nyilvánosság elől, pedig sokan gyönyörködhetnének benne!

Demes Ferenc, ha nem művész, akkor aranykezű ezermester lett volna. Most keramikus, fafaragó, textilfestő, bútorkészítő, és elsősorban szobrász. Nyugdíjazásáig ózdi gyárakban dolgozott, megtanult a szerszámokkal bánni, a fémeket úgy ismeri, mint a tenyere ráncait.

– Ahogy múltak az évek, köztéri szobrokat is rendeltek tőlem, most számos környékbeli s az országos képző- és iparművészeti kör tagja vagyok. Főleg a mitológia ihlet meg, erről sokat olvasok. Jó passzban négy nap alatt kész a mű. Némelyiken meg éveket rágódom. Például A brémai muzsikusok meséjén. De Sziszifusz alakja is izgat, akit az istenek örök munkára kárhoztattak. A fejemben már ez is kész, de ma se kezdtem el, mert azon hezitálok, miből készüljön a figura. Egy  barátom szerint, aki jól ismer engem,  én vagyok Sziszifusz, aki önkörébe zártan folyton hajt, dolgozik, s mi az eredmény?

Demes Ferenc azonban boldog ember. Ha egy tárlaton a munkáit nézik,  a látogatók mögé settenkedik, s amit hall, attól mindig elönti szívét a melegség...

Kattintson bármelyik képre és nézze meg a képgalériát!