Gérard Depardieu: Nagy állat vagyok!

Találkozásaim Gérard Depardieu-vel mindannyiszor nélkülözték a protokoll kereteit. Egyszer izzadtan, IV. Károly német-római császár kételyeivel küszködve találtam rá öltözőjében a Théatre de Paris-ban. Máskor a kertvendéglő oszlopát támasztotta a velencei Lidón, amikor a fesztivál életműdíjáról beszélgettünk. Aztán kissé illuminált állapotban mesélt az öregedő férfiak magányáról a cannes-i fesztiválpalota liftajtójában.

Most akciómozi hősének állt egy nyugdíjas zsaru képében a Diamant 13 című krimiben. A film közelgő hazai bemutatója alkalmából elevenítjük fel az európai mozi nagyvadjának portréját. Gégé, közismertebb nevén Gérard Depardieu fia, Guillaume halála óta külsőt és életmódot váltott. Leszokott az alkoholról, harminc kilót leadott, és valahol a napfényes Itáliában képzeli el a jövőjét.

– A halál megváltoztatja az arcodat. Anyámé nyugodt volt a halálos ágyán. Claude Berri producer-rendező barátomé kisimult. Guillaume fiam úgy halt meg, ahogy élt. Düh és indulat feszítette az arcát. Tudta, hogy mi vár rá, mégsem adta meg magát. Költő volt, és semmit nem változott a halállal viaskodva sem. Tragikusan fiatalon ment el.

Apa és fia megszenvedett kapcsolata Lear király komorságával ruházta fel Depardieu-t. Mindenből és mindenkiből kiábrándult. Az életörömök nagy élvezője meglepő vallomást tett:
– A szívem megálljt parancsolt nekem. Már nem úgy ver, mint régen. Az orvosaim szigorú diétára fogtak. Már nem nyúlok a pohárért. Megöregedtem. Nem hiszem, hogy nekem kell megváltani a világot. Szeretek utazni, csak úgy céltalanul. Nincsenek adótartózásaim, nem ez mondatja velem, hogy a jövőmet Franciaországon kívül képzelem el. Szeretem az olaszokat, az életfelfogásukat, a könnyedségüket. Talán egy napon ott találok otthonra.

Depardieu mindig is arról volt híres, hogy nagykanállal falja az életet. Filmes karrierjével párhuzamosan leginkább bortermelőként és vendéglősként hallatott magáról. Övé Párizs egyik leghíresebb étterme, a La Fontaine Gallion. Manapság egy 18. századi épület restaurálásába kezdett, amit szállodának szán, s a termeket is az ő tervei nyomán alakítják át luxus lakosztályokká:
– Szeretem az alkotómunkát. Mindig a teremtő képzelet motivált minden tevékenységemben. Erősen kötődöm a földhöz, a földies élvezetekhez. A nagyanyám konyhakertjében már gyerekfejjel póréhagymákat ültettem. Nekem élvezet nézni, ahogy a tyúkok kotlanak, a tehenek legelnek, a csirkék kaparásznak. Magamat is az állatvilághoz sorolom. Egy nagy állat vagyok, akit nehéz karámba zárni. Az indulataimat a moziban éltem ki, máskülönben talán köztörvényes bűnöző lennék. Az intézetben egy pap tanított a formák szeretetére. Szobrász vagy festő is lehettem volna. A színészet mentett meg önmagam sötét oldalától. Életeket életre kelteni, ma sincs számomra élvezetesebb tevékenység. Nem a pénzért vagy a hírnévért csinálom, bárki bármit hisz rólam. Sokkal inkább az önkifejezés és a megosztás öröméért. Tudom, manapság nem divat olyan értékekről beszélni, mint hitelesség, de én mindenben, amihez a nevemet adom, hiteles akarok lenni. Sokan tartanak tőlem a szókimondásom miatt. Régebben azt hittem, sok barátom van. Ma már tudom, haverok, munkatársak vesznek körül. A mozi hajdanán a szolidaritásról szólt. Manapság érdekkapcsolatok léteznek, irigység, féltékenység. Nem kívánok semmilyen filmes családhoz tartozni. A haláltól nem félek, az öregedéstől sem. Túl vagyok a hatvanon. Bármikor készen állok, hogy elmenjek.