Nem kell minden évben filmet rendezni

– Miről is szól ez a film?
– Hét egymástól teljesen független történet, amelyekben csak annyi a közös, hogy mindegyik nagyvárosban játszódik, és fiatalokról szól.

– Ki írta a forgatókönyvet?
– Én.

– Csak azért kérdezem, mert az eredményhirdetés előtt az egyik internetes portál készített egy szubjektív díjkiosztót, és nem sok jót ígértek a Papírrepülőnek. Azt állították, hogy a film a saját közönségnek, a magukat „streetboynak” nevezőknek is csalódást okozott. Kifejezetten cikinek tartották a filmet. Az újságírónak az volt a véleménye, hogy a jó forgatókönyv hiánya érződik a filmen.
– Szerintem pont azok nem ismerik ennek a filmnek a közönségét, akik azt a cikket írták, de legalább végre mondott valaki rosszat is a filmről. Aki ilyen kifejezést használ, hogy „streetboy” annak nem tudok mit mondani!

– Kikről is szól pontosan ez  a film?
– Úgy 3-5000 főt számláló szubkultúráról beszélünk.

– Milyen ez a szubkultúra? Félnünk kell tőlük az utcán?
– Nem, félnünk biztosan nem kell. Ők a fiatalok társadalmának egy szűk rétege, nem is nevezném a jelenséget igazán szubkultúrának. Pusztán arról van szó, hogy más érdekli őket, mint a korosztályukban a trendi többséget. Nem hétköznapi bulikba járnak, és más márkákat kedvelnek, mint az átlag. Ilyenek pl. breakesek, illetve a drum and bass Dj párosunk, vagy akár a többi szereplő, akiket majd a filmből megismerhetnek!

– Ezek a fiatalok hogyan viszonyulnak az olyan mindennapi dolgokhoz, mint társadalom vagy család?
- Nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. A jelennel, az aznap aktuális ügyeikkel foglalkoznak, a jövő még nem érdekli őket.

– Mit gondolsz, mennyien fogják megnézni a filmedet a mozikban?
– Nem tudom megmondani. A Zsebzsötem című kisfilmünket 45000-en töltötték le az internetről. A Papírrepülők nagyjátékfilm, mozikban fog menni és már a Filmszemle alkalmával 2500-an látták. Ha ez a 2500 ember nem a szemlén, hanem a mozikban látta volna a filmet, akkor a Papírrepülők nézettsége már most túlszárnyalt több százmillió forintos költségvetéssel készült filmeket. Magyarán nincsenek különösebb elvárásaim. Persze örülnék, ha sokan megnéznék, de ha csak 1000 ember ül be a moziba, hogy a mi filmünket lássa, akkor is boldog leszek.

– Milyen költségvetéssel készült a film?
– 12 milliót kaptunk, de a teljes költségvetés 27 millió volt.

– Ezzel a díjjal akkor elindult a filmes pályád?
- Az elmúlt két évben nagyon sokat dolgoztam. Rengeteg órát töltöttem filmezéssel. Az az álmom, amivel minden nap fekszem és kelek, hogy alkossak valami jót, valóra vált!

– Állandó csapattal dolgozol?
– Igen. Czomba Albert az operatőr és a vágó, Salamin Gergő a technikai főmunkatárs és én rendezek, és írom a forgatókönyvet. Ennek a filmnek Csáky Attila volt a producere. Ha vele nem találunk egymásra, akkor ez az egész nem alakulhatott volna így.

– Mit terveztek? Van már lehetőségetek normál költségvetésű filmen gondolkozni?
– Ez a közeljövőben fog kiderülni. Most majd pályázni próbálunk. Szeretném végigjárni a klasszikus pályázás útját. Történet, amit filmre lehetne vinni, van a fejemben, de nem feltétlenül kell minden évben filmet készíteni.