Sharon Stone elemi ösztönös mozdulata

Sharon Stone 1958-ban, egy pennsylvaniai kisvárosban, Meadville-ben született.  Roppant tehetséges volt, 15 évesen már főiskolára járt, majd beiratkozott az edinborough-i egyetemre, ahol művészettörténetet tanult.  A fiatal lány intelligenciahányadosának 154-et mértek. A jogászi pályán gondolkodott, de úgy alakult, hogy 17 évesen megnyerte a Miss Pennsylvania szépségversenyt. Mivel szülei nem tudták támogatni tanulmányait, úgy döntött, hogy modellkedni fog, s jelentkezett a Ford modellválogatásán. Szépségével azonnal kitűnt, egymás után kapta a munkákat: szerepelt a Ford tévés és nyomtatott reklámjaiban. Az egyik ilyenre figyelt fel a színész-rendező, Woody Allen, így rövid időn belül Stone eljátszhatta első kisebb filmszerepét is a Csillagporos emlékek című filmben. A néhány másodperces játék után az első szöveges szerepét a Deadly Blessing című horrorfilmben kapta.

Az áttörést Az emlékmás jelentette számára, amelyben Schwarzenegger oldalán tűnik fel. 1991-ben aztán megérett arra, hogy Paul Verhoeven szerepet ajánljon neki. Már a film címe is sokat sejtet: Elemi ösztön. Eredetileg Michelle Pfeiffer vagy Julia Roberts kapta volna a főszerepet, de végül a szőkeséget választotta a rendező. A moziban a férfiszemeket magára szegező, biszexuális krimiírónőt alakít, detektív színészpárja Michael Dougles. A film legemlékezetesebb jelenete, amikor Stone egy kihallgatáson keresztbe teszi lábait, s nyilvánvalóvá válik, hogy nem visel alsóneműt. A merész húzás dollármilliókat hozott, Sharont pedig a világsztárok közé emelte.

A botrányfilm után egyre több filmben kapott főszerepet olyan férfi színészek oldalán, mint Richard Gere és Sylvester Stallone. A Robert De Niro-val közösen forgatott, Casino című filmben nyújtott alakítása Oscar-jelölést hozott számára. Sharon a producerkedést is kipróbálta a Gyorsabb a halálnál című film készítésekor, de nvadnyugati mesterlövésznek Gene Hackman és Leonardo Di Caprio oldalán nem vált be. A kilencvenes évek második felében együtt játszott Isabelle Adjanival és Dustin Hoffmannal is.

Stonnak saját produkciós cége van, a Chaos. Káosz nem csak a moziban lehet, hanem a magánéletben is, nincs ez másképp Sharonnál sem. A MacGyver-sorozat producerével, Michael Greenurggal a kilencvenes években kötött házassága két éven belül tönkrement. A rossz házasság és néhány nem hozzá illő barát után 2000 júliusában hozzáment Phil Bronsteinhez, a San Francisco Examiner egyik szerkesztőjéhez, majd 2000. júliusában örökbe fogadtak egy kisfiút.

A színésznő maga sem mentes a problémáktól: asztmás és koffeinérzékeny, de gondosan ügyel egészségére. Sharon másokra is odafigyel: a melegek jogainak aktivistája 2000 márciusában humanitárius díjat kapott a Ha a falak beszélni tudnának 2. című filmben nyújtott játékáért: partnerével leszbikus párt alakítanak, akik fel akarnak nevelni egy gyereket. Andy Vajna és Mario Kassar producerek eközben már az Elemi ösztön 2-t forgatták a fejükben, a valóságban azonban ez még csak távoli terv volt.

Sharon életében ismét egy törés következett: elvált Phil Bronsteintől. Örökbefogadott fiuk végül Sharonhoz került, de filmes elfoglaltságai miatt bébiszittert fogadott fel. Egy elbűvölő szépségkirálynőt alakít Pitof: A macskanő című filmjében. A színésznő modellmúltja miatt igen élvezte ezt a szerepkört. Következő filmjében, a Hűségesküben Rupert Everettel szerepel, majd Bill Murray szeretőjét játssza el a Hervadó virágokban. Sharonnak lehetősége nyílt arra, hogy eljátszhassa az Elemi ösztön 2. főszerepét. Az egykori férfi főszereplő, Michael Dougles viszont már kiöregedett a karakterből, így végül David Morrisey kapta meg a szerepet. A második rész nem aratott akkora sikert, mint az első, mégis tervbe került a harmadik leforgatása is. Ebben Sharon nem kívánt részt venni. Elmondása szerint a vetkőzéshez már túl öregnek tartja magát. Meglehet, hogy 1991 óta eltelt már pár év, Sharon azonban mind a mai napig gyönyörű és igazi dívaként jelenik a filmes gálák vörös szőnyegén.