Mire jó a pörkölt gríz?

Tölczéki Ferencné párja bányász és amatőr festő volt, tavaly halt meg. Ha elvonult a műtermébe, bizony az asszony csak unatkozott, a tévé sem kötötte le. Bár sosem volt különösebb kézügyessége, egy napon vonalzót, körzőt vett a kezébe, és kör alakú ábrákat kezdett rajzolgatni egy kartonpapírra. Majd azon töprengett, mivel színezze ki. Homokkal? Búzával? Megpróbálta, de nem volt az igazi. Végül rájött, hogy láng fölött pörkölt búzadarából a fehértől kezdve számtalan árnyalatot elő tud állítani. Pörkölte is szépen a grízt, az aranyszíntől a sötétbarnáig, és szemenként, tapétaragasztóval rögzítette a papírra. Férje és lánya eleinte csak nézték. Egerből hazatérő unokája, Laura azonban összecsapta a tenyerét…

– Lelkesen magyarázta az unokám, hogy én valójában mandalázok – meséli a sajószentpéteri Tölczéki Ferencné. – Ami a világmindenség ősi buddhista, indiai, tibeti kultúráihoz kötődő vallási ábrázolás módja. Már a készítés is egyfajta szertartás, évezredes meditációs gyakorlat. Az ábrákat csak természetes anyagokkal, kőzúzalékkal, magvakkal díszítik, a színek pedig személyiségünket jellemzik: a fehér együttérzést, nyugalmat, a fekete megértést, belátást, a sárga barátságosságot, a barna stabilitást jelez. A mandala készítése testünkre, lelkünkre is harmonikus hatású, megszabadít minket a stressztől.

– Ha a „műfaj” ilyen ősi, mitől különlegesek az ön képei?
– Mert ehhez pörkölt búzadarát párom barátja, Imregh Géza egyetemi tanár szerint egyedül én használok Európában, és csak hét színben, a fehértől a sötétbarnáig. A hagyományos mandalák sokszínűek, de én ezeket szeretem. Amivel akaratlanul is elkészítettem jellemábrázolásomat, miszerint kiegyensúlyozott, barátságos típus vagyok. A munka valóban megnyugtat, bár ha egyszerre öt-hat képnek is nekiállok, utána alaposan szellőztetnem kell, mert a pörkölt darától bűzlik az egész ház!

– Ha jól látom, száznál is több van belőlük. Kedvenceit keretben falra akasztotta; de mi lesz a többivel?
– Ó, kapósak! Ismerőseimet, rokonaimat már elláttam velük, de kérnek tőlem sok helyről. Közös kiállításunk is volt a férjemmel, aki a bányászélet minden fázisát olajban festette meg. Feri, bár amatőr, de kiváló képzőművész volt, hozzá képest én csak „hobbista” vagyok. De mert kuriózumok, mégis inkább az én munkáimat nézegették a látogatók. Kiállításra készülök most is, amire a neves Miskolci Fazekas Utcai Általános Iskola kért fel.

Nem kétséges, Tölczéki Ferencné egy életre beleszeretett a mandalába. Amíg bírja a szeme, készíti.