Ítélet Pécsett

A tizennyolc darabból álló versenyprogramot azonban úgy válogatta össze Janisch Attila filmrendező, hogy sosem csak a meghasonlottság, keserűség érzete szögezte a zsöllyébe a nézőt. Tudtunk harsányan röhögni még azon is, hogyan nyomorítjuk, gyilkoljuk mi, szülők örökös parancsolgatásunkkal a gyermekeink lelkét, miközben kifelé a „sweet home”, vagyis az édes otthon harmóniáját mutatjuk. Igaz, a kacaj néha a torkunkra forrt a Jógyerekek képeskönyvében, melyet az Örkény Színház művészei lapoztak fel nekünk. S nem is akárhogyan, hiszen Ascher Tamás – aki egy Gorkij-előadással is meghívást kapott a POSZT-ra – a legjobb rendezőnek járó díjat kapta.

A groteszk humor szinte minden előadásban segített lenyelni a valóság keserű piruláját, így a „lila dekadencia” szerencsére nem búsított Pécsett. Akadtak viszont erőteljes, vidéki színházi remeklések: a házigazdák például a Mohácsi János rendező által színre vitt Istenítélet című Arthur Miller-művel otthon tartották a legjobb előadás díját. A debreceniek pedig a közönségdíjat vihették haza az Oblom-off című darabbal.

A POSZT azonban több annál, mint egy versengés, ahol az évad terméséről hoznak ítéletet a zsűrik. A színház valódi ünnepe ez a tíz nap: színészóriások korzóznak a főutcán, „világmegváltó” beszélgetések nyúlnak az éjszakába, és az off programokban a deszkákat próbálgató fiatalok kikövetelhetik maguknak – még az oroszlánt is…