Csézybe szerelmes a világhírű slágerszerző

Csézy bevallja, hogy annak idején azért választotta a komolyzenét, mert szerette volna az éneklés minden csínját-bínját elsajátítani A zenei óvodától az egyetemig ezt tanulta, mígnem 2006-ban diplomát szerzett ének- és kamaraművész szakon. S bár több énekkoncert áll már mögötte Japántól Amerikáig, mindig is a könnyűzene vonzotta. Első albumán, amely az egyetem befejezése utáni esztendőben jelent meg, két évet dolgozott producer párjával. Kiadója, a Magneoton megadta a módját, hogy megismertesse az akkor még Mezőkövesden élő énekesnőt: lemezbemutató koncertet szervezett számára a Thália Színházban. Ezen egyik zeneszerzője, a hajdani V’ Moto Rock gitárosa, Menyhárt János kísérte, vendégként pedig Somló Tamás lépett fel.

A matyóföldi Csézy tiltakozott, hogy zenéjét matyópopként emlegessék, pedig sokan ráharaptak volna erre a címkére, hiszen családja a híres népművész, a „százrózsás íróasszonyként” is emlegetett Kis Jankó Bori – a matyó népművészet legismertebb képviselőjének – leszármazottja. Az ő mellszobra áll a Matyó Múzeum előtt.

Csézy bízott első lemezében, s a koncert előtt bátran megjegyezte, hogy bár ismeretlen név a magyar popmezőnyben, de helyet követel magának a zenei piacon. – Megtapasztaltam, hogy olyasmit tudok nyújtani a közönségnek, amit jó szívvel fogadnak és elfogadnak – mondta akkor. – Új hangzás, új anyag, hiszem, hogy eljutok vele a szívekig és a lelkekig.

El is jutott, a közönség jól fogadta, 2008-ban pedig már az Eurovíziós Dalfesztivál belgrádi elődöntőjében találta magát, de a fináléba már nem jutott tovább. Csézy viharos körülmények között jutott Belgrádba, hiszen a magyar elődöntőn a szakmai zsűri Szekeres Adrient hozta ki a Dalfesztiválra utazóként, a közönségszavazatokkal mégis Csézy nyert – támadt is egy kis csetepaté emiatt a sajtóban. Az énekesnőt esélyesnek vélték a döntőbe jutásra, mivel a Candlelight című balladájával a dalverseny eredeti hagyományaihoz nyúlt vissza. Mi több, az angol fogadóirodák is döntősnek jósolták a magyar énekesnőt. Egyetlen kellemetlen előjel volt: Csézy sajtótájékoztatóján egy belgrádi újságíró azzal vádolta a magyar indulót, hogy a Szívverés című dalából készült klipjének ötletét „levette” a szerb Jelena Karleusa videójáról. Mindkét klip jelenetében egy fekete kutya fut a vízen. De hát a korábbi döntőben kilencedik helyezést elért Rúzsa Magdinak is szemére vetették a helsinki verseny előtt, hogy az Unsubstantial Bluesát a Grease betétdaláról másolta le – mégis zeneszerzői különdíjat kapott.

– Mindent megtettünk, és úgy jöttünk le a színpadról, hogy mindent elvégeztünk, amit szerettünk volna, de veszítettünk, és veszíteni tudni kell – mondja most Csézy. – Nem gondolok keserűen a történtekre, hiszen nagy élmény olyan televíziós műsorban szerepelni, melynek száznyolcvan millió nézője van, s ahová csak kevés előadó juthat el. Ott sem győzhetett mindenki.

Hozzáteszi: neki az a győzelem, hogy a belgrádi fellépése után sorra jelentkeztek nála a külföldi zeneszerzők a dalaikkal. Dánok, svédek, amerikaiak álltak sorba, egyikük még azt is felajánlotta, hogy megírja neki az Eurovíziós Dalfesztiválra szóló dalát.

.– Másutt ugyanis megszokott dolog, hogy ugyanaz az előadó többször is elindul ezen a dalversenyen – mondja Csézy. – Nálunk ez elképzelhetetlen. A lemezemre viszont elfogadtam ezt a szerzeményt is.

Szeptemberben megjelenik az énekesnő második albuma, Csak egy nő címmel. A címadó felvétel a világhírű zeneíró, Desmond Child szerzeménye, aki többek között Cher, Ricky Martin, Bon Jovi és az Aerosmith nagy slágereinek is szerzője. Csézy azt mondja a dalról, hogy főcímzene hangulatú, a Szex és New York sorozatot idézi számára. Nem véletlen, hogy ebből a dalból készült a lemezt felvezető klip is, amelyet az egyik fővárosi luxusszállodában fogattak barátnői – a televíziós Peller Mariann és a pozsonyi magyar színésznő, Kerekes Vica – közreműködésével.

Csézy a Mezőkövesd melletti, szép nevű Bükkzsércen, él, ahol ő a falucska nagy kedvence, s akivel büszkélkedni is lehet.