Tizedes jelenti

– Kazettákat kunyerálnak tőlem. Na nem! Az egész életem van rajtuk. Mind az 1600 darabon! Másolni lehet, de csak nálam! – dörög az öreg, aki süket, mint az ágyú, s agyvérzése óta járókerettel kapálja a szőlőt, a Hernádvölgye rádió stúdiójába meg piros villamos motorral jár. – Figyelj ide! Pertu nélkül szót se váltok veled! Van erdei somon érlelt, vörös borral kevert borpárlatom. Ez az éltető itóka, nem a mérgező pirulák! Ja, a kocsid? Akkor igyál eperszörpöt!

Tizedes Pista bácsi felmenői, miként apja is, mezőgazdasági cselédek voltak. Anyját 23 évesen, kenderáztatáskor sodorta el a Hernád, a falu módos gazdaasszonyainak ő készített szőtteseket. A kis Tizedes hét-, húga kétéves volt akkor, nagyanyjuk nevelte őket.

– Iskoláskoromtól házaknál dolgoztam, és kínlódtam a számtannal. Magyarból, történelemből jeles voltam, de a szorzótáblánál tovább nem jutottam. Az elég volt nekem egy életre! Tizenöt évesen naponta 2200 birkát kellett megszámolni, és cselhez folyamodtam: egy egyenlő százzal. Ha a kutya kihajtotta a 22 „egységet”, minden rendben volt. De később, a tüzérségi szinusz-koszinusz miatt vizes borogatást raktam a fejemre.

A százig számoló fiú Miskolcon egy szerszámkészítő gyárban dolgozott és tanult, „diplomakönyvében” az állt: „Magyar Királyi Mezőgazdasági Cseléd”. Ám jogosítványt is szerzett ott, így a katonaságnál garázsmester és gépkocsivezető lett. A neve miatt viszont folyton heccelték. Mikor tizedesként rázendített: „Tizedes István tizedes jelentem”, kitört a röhögés. Mikor őrmester lett, már fuldokoltak, mígnem parancsba adták: káplárnak kell őt szólítani. Mindezek ellenére Tizedes Istvánnak a háborúban végig helyén maradt az esze és a szíve.

– Fiam! A Donnál 1943 telén sorra fagytak meg a bajtársaim! Azt mondtam, elég! Papírt szereztem róla, hogy visszamegyünk a kettes állást kiépíteni, mars az autóra, élve hazahoztam a 152 emberemet! Útközben felszedtem két hóra dobott sebesült német orvost is. Ha oroszok, őket se hagyom ott, mert Isten színe előtt nincs ellenség!

Pista bácsi átvészelte a vérgőzös Rákosi időszakot is, és a teljes államosítás után 38 évig gépkocsivezető volt a megye építőipari vállalatánál.

– Egymillió kilométert tekertem le baleset nélkül. Születésnapomon, augusztus 2-án, 47 szolgálati évvel letelt a mandátumom. A harangot nékem is húzzák, mert déli 12-kor jöttem a világra egy cselédházban.

Nyugdíjasan borversenyeket nyert, kiharcolta Aszalón a Donnál hősi halált haltak emlékművét, egyházi kórusának díjaival tele a templom.

– Mostanában kirándulásokat szervezek. Bejártuk az országot, Nagyváradot, Bécset, tegnap Tiszafüreden hajókáztunk. A rádiónál mindig dalban mesélek. Mert aki túlélte a háborút, nem szégyelli eldúdolni: „Az élet szép… Tenéked magyarázzam?” Fiam! Már porzik a szám a sok beszédtől, ideje bevenni a gyógyszeremet! – és meghúzza a flaskáját.