Rongyok Vénusza

Kidobásra ítélt rongyokból, „művészi újrahasznosítás” útján jött létre a látványos installáció, Pistoletto egyik legismertebb műve: Vénusz, a szerelem és a termékenység római istennője háttal áll a nézőnek, előtte textiltömeg tornyosul. Napjainkban, az ökológiai válság idején az alkotás különösen ak­tuá­lis, a fogyasztói társadalom kritikájaként és a túlhalmozás szimbólumaként kap értelmet.

Csakhogy a festő, művész és filozófus Pistoletto munkája nem mostanában készült, hanem évtizedekkel ezelőtt, és más üzenetet közvetített. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején megalakult Arte Povera, az utolsó modern művészeti mozgalomnak tekintett irányzat visszatérést hirdetett az egyszerű eszközök, anyagok (föld, étel, hulladék), a szerény, természetközeli alkotás gyakorlatához. Ökológiai tudatosság helyett elsősorban a korszakban nemzetközileg kibontakozó absztrakt festészet és a Pop Art hatásai ellenében munkálkodó olasz alkotók, köztük Michelangelo Pistoletto a művészi kibontakozás új lehetőségeit keresték a kánonon kívül.

A képzőművész a mű első változatát először 1967-ben készítette el: a szerelem, a szexualitás, a szépség és a termékenység római istennője, Vénusz áll egy halom rongy előtt. A ruhahalmaz azokból a szövetdarabokból készült, amelyeket a művész Tükörfestményeinek tisztításához használt. A műnek számos változata látható a világ múzeumai­ban és galériáiban.

A Rongyok Vénuszát a Napoli Contem­po­ranea 2023 (Kortárs Nápoly 2023) kiállítás első installációjaként mutatták be tavaly június 28-án. A program azzal a céllal jött létre, hogy teret adjon a kortárs művészetnek a város utcáin és terein. A szobor gipszből készült Vénusza a neoklasszikus korból eredeztethető, Bertel Thorvaldsen dán szobrászművész XIX. századi, Vénusz almával című alkotása ihlette. A helyi önkormányzat értelmezése szerint „a Rongyok Vé­nusza kontrasztot állít a klasszikus hagyomány mozdulatlan szépsége és a kortárs mulandósága között”.

„A szobor elsősorban az újjászületést ünnepli, az egyensúly és harmónia megtalálásának szükségességéről szól a két elme között – nyilatkozta tavaly az akkor 90 éves művész. – A világ már amúgy is lángokban áll. Olyan szellemiség miatt gyújtották fel a Vénuszt is, amelyek a háborút szítják.”

Nápoly polgármestere döbbenetét fejezte ki az erőszakos cselekmény miatt, és rögtön hozzátette: a vandalizmus nem állhat a művészet útjába, és az installációt újra fogják készíteni. Állta a szavát, így nemrég magam is láthattam a Nápoly tengerpartjának közelében, a Piazza Muni­cipio közepén, miként vonzza újra a különös és óriási alkotás az érdeklődőket.