Botrányt kavart a Rózsaillat

Már a bejáratnál megállítja a látogatót egy monumentális kerámiakép: Szűz Mária a kisded Jézussal: Vaszary János tervezte, és a Zsolnay-gyárban készült 1902-ben. Rejtélyes módon egy vidéki kocsmában bukkant fel, innen került hosszú egyeztetések után a gyűjteménybe, ahol restaurálták, és ma már felbecsülhetetlen értékű darabként fogadja a látogatókat. 

A tárlaton mintegy 120 műtárgy látható, mind a Zsolnay-gyár szecessziós korszakából, az 1896 és 1914 közötti időszakból. A kiállított darabok két szenvedélyes gyűjtő, Virág Judit és Törő István több évtizedes munkájának eredményei (csak néhány különleges darabot kölcsönöztek szintén gyűjtő barátaiktól). Bár egyes kerámiákat már láthatott a közönség aukciókon vagy korábbi kiállításokon, maga a kollekció most először tárul fel ilyen teljességében. 

Mint kiderül, Törő István a kilencvenes évek elején vette kézbe Csenkey Éva Szecessziós Zsolnay kerámiák című könyvét – a sikeres üzletember festményeket és érméket már korábban is gyűjtött, ehhez csatlakozott a kötet hatására a Zsolnay iránti szenvedély. „1996-ban kaptam egy fülest, hogy eladó egy tíz darabból álló elképesztő kerámiagyűjtemény, köztük olyan különlegességekkel, mint például a Boszorkányfigura vagy a tulipánkelyhek egyike, ezekből csak pár darab létezik. Kiderítettem, hogy a gyűjteményt Virág Judit hozta át Szerbiából Magyarországra, és sikerült megállapodnunk.” A pár rövidesen közösen megnyitotta a Mű-terem Galériát a Falk Miksa utcában, amely Virág Judit Galéria néven vált a hazai műkincspiac egyik fontos helyszínévé. 

A hetvenes-nyolcvanas években kezdődött a szecessziós Zsolnay kerámiák „vadászata” – magyarázza Törő István. A tárgyak eleinte fillérekért cseréltek gazdát, és Nyugat-Európába, illetve Amerikába vándoroltak ki, mert idehaza nem volt kereslet az értékes darabok iránt. A kétezres évek elején fordult a kocka: megjelentek az első fizetőképes magyar Zsolnay-gyűjtők, és elkezdődött a remekművek visszaáramlása Magyarországra. Mára a Zsolnay a világ legdrágább szecessziós kerámiájává vált, a topdarabok ára elérte a százezer dollárt, azaz a 36-37 millió forintot. A Virág Judit Galéria aukcióin folyamatosan szerepelnek a manufaktúrához tartozó darabok, tavaly pedig már az ötödik dedikált Zsolnay-árverést tartották meg. „Szerencsére a nagy gyűjtemények 70 százaléka ma már idehaza található. Én két dolgot bántam meg: azokat a kerámiákat, amelyeket nem vettem meg, és azokat, amelyeket később eladtam.” 

Elegáns, kecses, légies formák, merész színek és különleges mázak jellemzik a szecessziós műveket. Törő István gyűjteményében tizenkét tulipános váza található, mind a századforduló környékéről. A tervezők kiléte sokszor ismeretlen, de a formák bátorsága és a kivitelezés finomsága lenyűgöző. 

A tárlat talán legkülönlegesebb darabja a Rózsaillat: az Apáti Abt Sándor által tervezett mellszobor a szépség és az erotika költői megfogalmazása. Az 1900-as bemutatón botrányt kavart, a kortárs közönséget nagyon meglepte a mű erotikus túlfűtöttsége. 

A tárlaton olyan darabok is láthatók, amelyeket a Zsolnay-gyár a korabeli világkiállításokon mutatott be. Ezek a művek nemcsak esztétikai, hanem történeti je­len­tő­sé­gűek­ is: a magyar iparművészet nemzetközi sikerének bizonyítékai.