Árpád nem tűnt el!

– Mikor ötven évvel ezelőtt a szentesi kertészek látták, hogy politikai nyomásra egyre-másra alakulnak a szövetkezetek, kéréssel fordultak az akkori vezetéshez. Azt mondták, hogy ha megtarthatják azokat az öntözhető földeket, amelyeken addig is dolgoztak, akkor a szakszövetkezetből átlépve megalakítják a termelőszövetkezetet. Létrejött egy egyezség a kertészek és a hatalom között – mesél a szövetkezet kezdeteiről Csikai Miklós, az Árpád Agrár Zrt. vezérigazgatója.

A tagok folytathatták a magánkertészetüket részes kertészként, és fokozatosan eldőlt, hogy melyikük lesz versenyképes és miért. A siker egyik legfőbb oka, hogy az Árpád tagjai komolyan vették az önkéntes szövetkezés elveit minden politikai kurzus alatt. Az Árpád Szövetkezet mintegy ezer tagjából összesen 27-en léptek ki a rendszerváltáskor.

– Egy egyhektáros üvegházon belül nem lehet tíz-húsz ember különböző kultúráját termeszteni – mondja a vezérigazgató. – Ezt az emberek megértették, és nem szálltak ki. A vagyonnevesítésnél volt, aki azt kérte, hogy a balatoni üdülő meg az autóbusz kerüljön tulajdonába. Azt mondtuk, hogy nyugodtan elviheti. Sok tag kérdezte tőlem akkor, hogy miért adjuk oda az üdülőt is. Azt kellett megérteni, hogy balatoni üdülő nélkül tudunk gazdálkodni, üvegház vagy keltető nélkül viszont nem.

Az ötvenedik születésnapra rendezett ünnepség azonban keserédesre sikerült. A különböző ágazatok igazgatóinak beszámolóiból az derült ki, hogy a hazai mezőgazdaság általános állapota a cég szinte összes tevékenységére rányomja bélyegét. A legutolsó évtized 8-10 milliárdos évenkénti árbevételének csupán 2-4 százaléka az adózás előtti eredmény, ennek ellenére a cég mérlege ötven év alatt csak egyszer – 1993-ban – fordult mínuszba. Ugyanakkor az elmúlt néhány évben az Árpád kénytelen volt befejezni a liba- és a pulykatartást, helyette most pecsenyekacsát állít elő. A csökkentett állománnyal működő tejelőszarvasmarha-telepeket a kötelező technológiai fejlesztés megvalósításához egy helyre vonják össze. A cég nyereségét évtizedek óta elsősorban a szántóföldi növénytermesztés és a termálvízre alapozott hajtatottzöldség-termesztés adja.

Ugyanakkor a versenyelőnyt biztosító termálkutak körül sincs minden rendben: éveken át zajlott a csatározás a környezetvédelmi és az agrártárca között, hogy vissza kelljen-e sajtolni mindenhol a hőjét leadott termálvizet a vízzáró réteg alá vagy sem. Végül a szentesiek – akik szerint a termálvizet náluk gazdaságosan visszasajtolni nem lehet, de nem is kell, mert nem tartalmaz káros anyagokat – haladékot kaptak néhány évre. Ugyanakkor a cég legfőbb üzletágának gazdaságossága ezen áll vagy bukik.

Az Árpád a végletekig lerongyolódott mezőgazdaságban két okból áll még a lábán: – Megtanultuk és elfogadtuk, amit én nagyon régen Hollandiában tanultam – vallja Csikai. – A holland kertészeti kutatóintézet falára nagy betűkkel ki van írva: „Fejlessz, vagy tűnj el a piacról!” Mi ezt mindig nagyon komolyan vettük, akár a saját jövedelmünk kárára is. Másrészt a világ gazdaságtörténete bizonyítja: a rendkívül pici egzisztenciák – mint amilyenek mi is vagyunk – továbbélésének, helyben tartásának, megélhetésének egyetlen lehetősége a szövetkezés. Én úgy gondolom, hogy ezt a mi tagságunk el tudta fogadni, megértette, ezért élünk és dolgozunk még.