Kontinensünk páriái

Ha a mi népességünket viszonyítjuk az EU összlétszámához, akkor talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: a 450 milliós unióban jóval több mint egymillió ember élhet fedél nélkül, utcán, parkokban, barlangokban. Az európai hajléktalanságról tartottak a múlt héten Brüsszelben kétnapos konferenciát. Legtöbbünknek a hajléktalan szó hallatán egy egyedülálló, középkorú férfi jut eszébe, aki parkban alszik. Valójában azonban a hajléktalanok között folyamatosan nő a fiatalok, a nők, a családjuk széthullását követően utcára került emberek, valamint az utcára került bevándorlók és a menedékkérők száma.

Bár az elmúlt években néhány európai országban jelentős előrelépés történt a hajléktanság ellen vívott küzdelemben, számos államban tovább romlott a helyzet. A hajléktalanság különböző embereket és családokat érint, akik más-más életszakaszban kerülnek ebbe a helyzetbe, és azt másképp és eltérő időtartamig élik meg. Bár az utcai hajléktalanság a szegénység és a kirekesztés leglátványosabb és legszélsőségesebb megjelenési formája, nemcsak az utcára került embereket nevezzük hajléktalannak. Ide tartoznak azok is, akik szükség- vagy átmeneti szálláson, esetleg ideiglenesen ismerőseiknél vagy családjuknál élnek, valamint azok is, akiket kilakoltatás fenyeget vagy elfogadhatatlan és bizonytalan körülmények között élnek.

A hajléktalanság hátterében gyakran összetett, és egymással is összefüggő okok állnak. Ilyen lehet például a széthulló kapcsolat, a családon belüli erőszak, a partner halála, az állás elvesztése, valamilyen káros szenvedély kialakulása, a függőség. Veszélyeztetettek a börtönből szabadultak vagy pszichiátriai osztályról elbocsátottak, de a munkanélküliek is.
Az elmúlt években Európa-szerte egyre nagyobb számban születnek nemzeti, regionális és helyi szintű stratégiák, amelyek egyértelmű célkitűzéseket és célértékeket határoznak meg a hajléktalanság visszaszorítása és felszámolása érdekében. Ennek a stratégiának lehet része a megelőzés, mint a hajléktalanság kezelésének legköltséghatékonyabb módja. Például a kilakoltatások csökkentése, illetve az ideiglenes/átmeneti szálláslehetőségeken túl a támogatott és/vagy tartós lakás biztosítása.

2010. június 17-én az Európai Tanács elfogadta az új Európa 2020 stratégiát, amely meghatározza a következő évtized prioritásait. Ezek egyike a társadalmi integráció támogatása, elsősorban a szegénység visszaszorításán keresztül. Az EU, 2020-ig, legalább 20 millió embert kíván kiemelni a szegénység és a kirekesztés kockázatából. Ennek érdekében az EU-tagállamoknak konkrét nemzeti célértékeket kell meghatározniuk a kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem ügyében.

Az Európai Parlament nyilatkozatban szólította fel a Tanácsot, hogy támogassa azt a törekvést, melynek célja az utcai hajléktalanság felszámolása 2015-ig; addig is felszólítja a tagállamokat, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos átfogó stratégiájuk részeként dolgozzanak ki „téli vészhelyzeti tervet”.