Gátőrök szabadsága

Azt hiszem, ha még egyszer kezdhetném, gátőrnek mennék. Lehetőleg Tunyogmatolcsra, annak is a tunyogi felébe. Gyönyörű hely. A Szamosnál ugyan van szebb folyó is, de a hely…! A majd’ kétszáz éves platánfáival, évszázados fenyőivel, mocsári ciprusaival, a gátőrház körül kanyargó holtágakkal, a holtágakat kísérő vén diófákkal – nincs ember, akit meg ne érintene.

Így volt ezzel Madarasi Attila is, aki a mátészalkai szakaszmérnökséget hagyta ott húsz esztendeje a tunyogi gátőrségért. Vízügyi főiskolát végzett Baján, tehát akár felsőbb vezető is lehetett volna, de neki elég volt két év az irodából.
– Tulajdonképpen hazajöttem – mondja a gátőrház udvarán virágzó cseresznyefa árnyékában. – Én ugyan már Fehérgyarmaton születtem, s ott nőttem fel, de nagyapám, apám matolcsi, a fél falu rokonom.

Igen ám, de mit szólt vajon ehhez a fodrászként dolgozó feleség? Az egyhetes feleség? Mert június 21-én esküdtek, július 1-jén pedig el kellett foglalniuk az állást. És melyik az a fiatalasszony, aki egy magányos gátőrházba vágyik?
– Megbeszéltük – mosolyog a gátőr. – Tudta, hová fogunk költözni. S már ez a ház sem olyan, mint a régiek. Húsz-harminc éve még valóban voltak minden lakott helytől messze lévő, csak sáros földutakon megközelíthető gátőrházak, de ma már bennünket is aszfaltozott út köt össze a faluval.

Valamikor, még a Szamos szabályozása előtt uradalmi központ volt itt, akkor telepíthették a mára hihetetlenül nagyra nőtt, kétszáz évesnek becsült platánokat. De az újabban ültetett fák, bokrok se mai gyerekek, mint ahogy a cseresznyefa alatti kerti padok se mostanság készültek. „Csász. és kir. udvari szállító Buchwald Sándor vas- és fémbútor gyárából Budapest” – olvasom a súlyos vastábla öntött betűit. Vagyis majd’ százévesek azok is – ki tudja, hány nagy árvíz vonult le eddigi életük során a szomszédságban?
– A hírhedt, 1970-es nagy árvíz óta hál’ istennek a Szamoson nem volt igazi vészhelyzet – magyarázza vendéglátóm. – A gátakat is megerősítették, így a folyó mentén élők a korábbiaknál sokkal nyugodtabban alhatnak.

Nagy szerepük van ebben a gátőröknek is. Neki például az élő Szamos mellett kilenc, a holtág mellett pedig tíz kilométeres szakaszt kell szemmel tartania. A gátak állapotának ellenőrzésétől kezdve a hidrometeorológiai jelentések elkészítésén át a mederváltozások figyeléséig rendkívül összetett munka az övék.

Huszonnégy órás szolgálat ez, nincsen éjjel, nincsen nappal, se ünnep. A tavalyi karácsonyt, szilvesztert például Nagyecsed szivattyútelepén töltötte, ahol a rendkívüli belvizek miatt állandóan mentek – s mennek ma is – a gépek. Ehhez képest a gátőri fizetés alacsony – de hát valamit valamiért. Itt nagy pénz nincs, szabadság viszont van. Ezt élvezik a gyerekeik, s a porta más lakói is. Pamacs, a kutya meg a két macska, akik most is fent egerésznek a töltésen. Akár önkéntes gátőri státust is megérdemelnének, annyit küzdenek a rágcsálókkal.