A vegyespörkölt

Éppen ezért vegyespörköltöt még Apa sem főz csak úgy, hirtelen felindulásból. Elsőként is össze kell szedni hozzá legalább harminc embert – jó, húsz is elég, ha egyenként közelítik a mázsát. És ha ezek kipróbált embereid, akkor tudhatod, nem kell majd itt dekákkal vacakolni; húsz-huszonöt magadfajta emberállatnak legalább húsz kilónyi húsból készül a vegyespörkölt. Mitől vegyes? Íme: marhalábszár 12 kiló, sertésnek a slusszából hat kiló és végül két szép, jól kézbe vehető füstölt csülköt is hazaviszel.
Ha nem akarsz ínhüvelygyulladást kapni, legjobb, ha a hentesed felkockázza legalább a lábszárat. (És amíg szeletel, közben biztosan kifecseg egy-két titkot a marhafelsálról és egyéb húsügyi tudnivalókról.) A bevásárlás természetesen előző nap történjen, ugyanis a tizenegyedik parancsolat imígyen szól: a vegyespörkölt napját tiszteld meg…
Na szóval kirakod a húsokat a konyhaasztalra, amikor is a fogyókúrázó feleség már ki is megy onnét, s többé szinte nem is látod. Ami nem is baj, hiszen reggel van, rigó dalol a kertben, s te is vele dalolsz, amíg kinyitod a pálinkásüveget, és alaposan meghúzod. (Ekkor nem használunk poharat, mint ahogy a következőkben sem méricskélünk aprólékosan; ugyanazzal a könnyű kézzel öntjük garatra a pálinkát, mint amivel megpúpozzuk a bográcsot, s adagolunk húst és fűszereket. És persze száraz, karakteres vörösbort, amit testvériesen megosztunk magunk és a főzőalkalmatosság között. Ennek mennyisége – tekintettel a mintegy ötórányi főzési időre – alaphangon is legalább három liter legyen.)
Itt jön mindjárt a hagyma kérdése. Ugyanis az egész pörkölthöz úgy 4-5 kilónyi kell, s ezt bizony legjobb, ha mindjárt az elején, a lábszár előtt odateszed. Igen ám, de hogy a hagyma dinsztelődjön, túl sok zsír kellene alá, ezért aztán Apa ilyenkor, bizony mondom: füstölt szalonnával operál. Vagyis jó fél kilót ebből is felkockázok, aztán rádobok 4-5 szem paradicsomot, ugyancsak a hagyma érdekében, és ha még ez sem ad elég levet, akkor ráküldök, igaz, fájó szívvel, néhány deci vörösbort is, csakhogy szépen párolódjon ez a növény. Amikor már üveges, jön a lábszár, ahogy kell: gyorsan fehérre pirítom, aztán még egy fél kiló paradicsom, némi vörösbor, pirospaprika, s kezdődhet a főzőcske. (Fűszerezés: bors, erős pista, kakukkfű, babérlevél; a sót a végére hagyd.)
Amíg fő a lábszár, feldarabolod a sertéshúst, és felteszed főni a csülköket. És persze kinyitod a második üveg bort… És innen már nyeregben vagy: ha a tüzed jó, akkor másfél óra múlva beteszed a felkockázott sertéshúst, és úgy két óra múlva az időközben megfőtt, és ugyancsak felkockázott csülkök is következhetnek. Menet közben ahányszor csak úgy ítéled meg, hogy akár a hús, akár tenmagad száradni látszik, azonmód locsold mindkettőtöket vörösborral.
Valódi mennyiséget akkor bírnak megenni a mázsás cimborák, ha a pörkölt mellé nem adsz semmi mást, csak fehér kenyeret, többféle savanyúságot és persze bort, vödörszám.
Ha végül egy kislábosnyi mégis maradna, akkor hűtőbe vele, és másnap reggel, hidegen, kanállal, ahogy kell…