Ezt írtuk anno...

1947.
Magyarország kivételével Európában csaknem mindenütt élelmiszerválság dühöng. Bécs pünkösdi élelmiszerpiacán 70 százalékos volt az áremelkedés, Lyonban éhező francia polgárok megrohanták és felgyújtották az élelmiszerközpontot. Dániában adagolni készülnek a húst és a szalonnát, Olaszország, Görögország, Románia és Németország éhségpánikjáról már nem is kell beszélni. A Budapesten tartózkodó William Rust, a Dailey Worker főszerkesztője kijelentette: „Angliában a negyedrészét sem tudnám megkapni azoknak az élelmiszereknek, amik Budapesten szabadon kaphatók; Londonban igen kevesen vannak olyanok, akik egész doboz cigarettát vásárolhatnak”. Íme, a vészes európai élelmiszerválság közepette nyugodt és békés oázis a demokratizálódó Magyarország.

1957.
Grófszöktető a gyulai járásbíróság előtt. Szilágyi Gyula büntetett előéletű okányi lakos 1956 novemberében Ausztriába csempészte gróf Pálfy Lajos és felsége, Eszterházy Gabriella grófnő, arisztokrata házaspárt. A kiszöktetésért 50 ezer schillinget kapott. Szilágyi hazatérése után megtámadott egy karhatalmistát, el akarta venni szolgálati pisztolyát. Letartóztatták, ügyét rövidesen tárgyalja a gyulai járásbíróság.

1967.
A mezőgazdaságban bekövetkezett halálos balesetek legnagyobb százalékát a traktorok, illetve a traktorosok okozzák. Tavaly például a halálos balesetek 37 százaléka történt miattuk; 12 százalékát lovas kocsik, 13 százalékát egyéb járművek okozták. Megdöbbentően magas a villámcsapás-okozta halálesetek száma! Amíg a fadőlés vagy kőomlás 6, az áramütés 3, az égés, a mérgezés 3, az állatok okozta tragédiák 5, a villámcsapás 8 százalékkal szerepel a halálozási statisztikákban. Ez az elmúlt évre tekintve 18 ember halálát jelenti, de volt már olyan esztendő is, amikor 30-an vesztették életüket villámcsapás miatt.

1977.
Mint tudjuk – miután sokszor volt szerencsénk hallani és olvasni –, a Márka üdítő italok kupakja, ha belül kék, vagy rózsaszínű, búsás haszonnal beváltható. A közelmúltban az egyik eszpresszóban Márkát rendeltem, ám a pincér egy ügyes mozdulattal eltüntette a kupakot. Felvetődött bennem a kérdés: kié a Márka kupak, enyém vagy a pincéré? Én még nem fizettem ki, a pincér ugyan nem is fogja, viszont ő adja, így hát az esetleg kincset érő kupak vagy az ő zsebébe, vagy a hulladékgyűjtőbe vándorol. Mi hát a megoldás? Előre fizetni? Vagy rögtön szólni, hogy a kupak az enyém? Vagy jobb, ha megadom maga, és előre felajánlom: felezünk?

1987.
Menyasszonyiruha-kölcsönző nyílt kedvenc városomban. Az ilyesfajta vállalkozások mindig is szerény, de biztos megélhetést kínáltak tulajdonosaiknak. A házasodási kedv, ha hullámzik is, voltaképp örök. Bár ez az új kölcsönző, lehet, elveszi férjesülő kedvét a hölgyeknek. Az üzlet neve igazi „telitalálat”: a híres-neves brazil szappanopera rabszolgahősnőjéről Isaura. A tulaj szerint nyilván ez a név fejezheti ki legjobban a házasság lényegét, ahol is a nők kapcsolatba kerülnek a rabszolgasággal. Pletykák szerint, válás esetén, az innen kölcsönzött ruhákban esküdött hölgyeknek nem lesz elég a jogerős bontóperi határozat, nekik az Isaura kölcsönző tulajdonosától szabadítólevelet is be kell szerezniük…

1997.
A beregdaróci temetőt rendezgető idős asszonyok azt hitték, kísértetet látnak, amikor egy férfi komótosan odaballagott az egyik friss sírhoz, és rátett egy csokor virágot. A sírban ugyanis Balázsi Bertalan nyugodott, s a férfi, aki a csokrot hozta, ugyancsak Balázsi Bertalan volt… Aztán kiderült, nem holt lelkek tanyája a beregdaróci temető, csak egy szörnyű tévedés történt. Debrecen közelében egy ismeretlen férfit gázolt el egy teherautó, s bár kutatták kilétét a szerencsétlenül járt embernek, de nem akadt ismerője. Illetve egy mégis, az pedig kijelentette, ez a Balázsi Berci. S mivel Balázsit már régebben nem látták arrafelé, a keresztlánya tisztességgel eltemette az ismeretlent. Amikor aztán előkerült az igazi Balázsi, bár már hosszú évek óta nem járt Beregdarócon, most odautazott, hogy néhány szál virágot tegyen a saját sírjára.