1947.
Magyarország kivételével Európában csaknem mindenütt élelmiszerválság dühöng. Bécs pünkösdi élelmiszerpiacán 70 százalékos volt az áremelkedés, Lyonban éhező francia polgárok megrohanták és felgyújtották az élelmiszerközpontot. Dániában adagolni készülnek a húst és a szalonnát, Olaszország, Görögország, Románia és Németország éhségpánikjáról már nem is kell beszélni. A Budapesten tartózkodó William Rust, a Dailey Worker főszerkesztője kijelentette: „Angliában a negyedrészét sem tudnám megkapni azoknak az élelmiszereknek, amik Budapesten szabadon kaphatók; Londonban igen kevesen vannak olyanok, akik egész doboz cigarettát vásárolhatnak”. Íme, a vészes európai élelmiszerválság közepette nyugodt és békés oázis a demokratizálódó Magyarország.
1957.
Grófszöktető a gyulai járásbíróság előtt. Szilágyi Gyula büntetett előéletű okányi lakos 1956 novemberében Ausztriába csempészte gróf Pálfy Lajos és felsége, Eszterházy Gabriella grófnő, arisztokrata házaspárt. A kiszöktetésért 50 ezer schillinget kapott. Szilágyi hazatérése után megtámadott egy karhatalmistát, el akarta venni szolgálati pisztolyát. Letartóztatták, ügyét rövidesen tárgyalja a gyulai járásbíróság.
1967.
A mezőgazdaságban bekövetkezett halálos balesetek legnagyobb százalékát a traktorok, illetve a traktorosok okozzák. Tavaly például a halálos balesetek 37 százaléka történt miattuk; 12 százalékát lovas kocsik, 13 százalékát egyéb járművek okozták. Megdöbbentően magas a villámcsapás-okozta halálesetek száma! Amíg a fadőlés vagy kőomlás 6, az áramütés 3, az égés, a mérgezés 3, az állatok okozta tragédiák 5, a villámcsapás 8 százalékkal szerepel a halálozási statisztikákban. Ez az elmúlt évre tekintve 18 ember halálát jelenti, de volt már olyan esztendő is, amikor 30-an vesztették életüket villámcsapás miatt.
1977.
Mint tudjuk – miután sokszor volt szerencsénk hallani és olvasni –, a Márka üdítő italok kupakja, ha belül kék, vagy rózsaszínű, búsás haszonnal beváltható. A közelmúltban az egyik eszpresszóban Márkát rendeltem, ám a pincér egy ügyes mozdulattal eltüntette a kupakot. Felvetődött bennem a kérdés: kié a Márka kupak, enyém vagy a pincéré? Én még nem fizettem ki, a pincér ugyan nem is fogja, viszont ő adja, így hát az esetleg kincset érő kupak vagy az ő zsebébe, vagy a hulladékgyűjtőbe vándorol. Mi hát a megoldás? Előre fizetni? Vagy rögtön szólni, hogy a kupak az enyém? Vagy jobb, ha megadom maga, és előre felajánlom: felezünk?
1987.
Menyasszonyiruha-kölcsönző nyílt kedvenc városomban. Az ilyesfajta vállalkozások mindig is szerény, de biztos megélhetést kínáltak tulajdonosaiknak. A házasodási kedv, ha hullámzik is, voltaképp örök. Bár ez az új kölcsönző, lehet, elveszi férjesülő kedvét a hölgyeknek. Az üzlet neve igazi „telitalálat”: a híres-neves brazil szappanopera rabszolgahősnőjéről Isaura. A tulaj szerint nyilván ez a név fejezheti ki legjobban a házasság lényegét, ahol is a nők kapcsolatba kerülnek a rabszolgasággal. Pletykák szerint, válás esetén, az innen kölcsönzött ruhákban esküdött hölgyeknek nem lesz elég a jogerős bontóperi határozat, nekik az Isaura kölcsönző tulajdonosától szabadítólevelet is be kell szerezniük…
1997.
A beregdaróci temetőt rendezgető idős asszonyok azt hitték, kísértetet látnak, amikor egy férfi komótosan odaballagott az egyik friss sírhoz, és rátett egy csokor virágot. A sírban ugyanis Balázsi Bertalan nyugodott, s a férfi, aki a csokrot hozta, ugyancsak Balázsi Bertalan volt… Aztán kiderült, nem holt lelkek tanyája a beregdaróci temető, csak egy szörnyű tévedés történt. Debrecen közelében egy ismeretlen férfit gázolt el egy teherautó, s bár kutatták kilétét a szerencsétlenül járt embernek, de nem akadt ismerője. Illetve egy mégis, az pedig kijelentette, ez a Balázsi Berci. S mivel Balázsit már régebben nem látták arrafelé, a keresztlánya tisztességgel eltemette az ismeretlent. Amikor aztán előkerült az igazi Balázsi, bár már hosszú évek óta nem járt Beregdarócon, most odautazott, hogy néhány szál virágot tegyen a saját sírjára.
