Ezt írtuk anno...

1947.
A Magyar Filmiroda Rt. 25 kismozit létesít az országban négy hét alatt. Ezeknek a berendezése jóval egyszerűbb a nagymozikénál. A vetítőgép 2 kis bőröndben elfér, így könnyen hordozható egyik faluból a másikba, és mindenütt felállítható, ahol villanykonnektor van. A kismozikban használt keskenyfilm szélessége fele a normál filmnek, 16 milliméter, nem gyúlékony, és ugyanolyan szép képet ad, mint amaz. A kismoziknak főleg a Szovjetunióban van nagy népszerűsége – több mint 6000 kismozi működik ott –, ugyanis a keskenyfilm a népoktatás egyik legfontosabb eszköze. Hároméves tervünk célul tűzte ki, hogy minél nagyobb számban épít kismozikat az országban.

1957.
Nemcsak a városi, a falusi asszonyoknak is vágya, hogy egyszer olyan háztartási gépei legyenek, amelyek megkönnyítik a nehéz házimunkát. Nos, a Pécsi Állami Gazdaság daniczpusztai asszonyainak ez a kívánsága részben már teljesült. Igaz, nincs még mosógép, és a porszívó és a padlókefélő is csak terv, de minden konyhában ott áll már a hófehér, zománcozott gáztűzhely! Hogyan csinálták ezt? Burgert Róbert, az ÁG igazgatója szerint egyszerűen: saját gázosítójuk van, ahol zárt betoncellákban erjesztik az istállótrágyát, s az ebből nyert biogázt használják főzésre, fűtésre, sőt, még gépeket is hajtanak vele.

1967.
Községünkben, Vértesbogláron, a téesz mellett háztájiban is tartunk állatot. A tagság nagyobbik része anyakocát nevel, szaporodásra azonban nemigen számíthatunk, mert a falunak mindössze két kiöregedett apaállata van, azok is fertőzöttek. Legeltetési bizottságunk és a községi tanács megérdeklődte a járástól: kaphat-e kan disznót a falu? A válasz elutasító volt. Nem biztosíthatnak több apaállatot, mert – mint írják – „megyénk már amúgy is túllépte a kiutalási keretet”. Pedig mi is szeretnénk az ország húsellátáshoz hozzájárulni. Ha másként nem megy, cseréljék ki az elöregedett kan disznókat jóra. Várjuk a járási tanács intézkedését.

1977.
Balatonfüreden állunk meg, egy elegáns szállodánál, hogy igyunk egy kávét. Még parkolóhely is akadna az özön gépkocsi-tenger közepette, de épphogy bekanyarodnánk az üres helyre, a portás máris nyargal felénk. Lám, milyen udvarias, gondolom, de nem: tiltakozik, nem mehetünk be a presszóba. Tudtunkra adja, hogy ki vagyunk tiltva – mármint a honiak –, hiszen ez a szálloda presszóstól, éttermestől, csillárjaival, diszkrét fényeivel csakis a külföldi vendégeknek való. Nekem is kedvesek a külföld vendégek, nemcsak, mert valutát hoznak, hanem emberileg is. Nem hiszem, hogy a híres „magyaros vendéglátáshoz” ez az elkülönítés is hozzá tartozik.

1987.
Használt autót akar? Keresse a téeszben! Használt autót vásárolni ugyan megszokott dolog, de hogy valaki egy téesz iroda ajtaján kopogtasson ebben az ügyben, ritkaságnak számít. A napkori Kossuth Tsz mégis megvalósította ezt a meglepő ötletet: létrehoztak egy olyan üzemágat, amely autómentésre, autóbontásra illetve használt autók értékesítésre szakosodott. Ebben az évben már több mint félszáz kiöregedett autót bontottak, az IFA teherautótól a Skoda személygépkocsiig szinte minden típust. A legfiatalabb részleg a használtautó-kereskedés: alig egy hónapja veszik át és adják tovább a használt járműveket, áruszállítókat, személygépkocsikat.

1997.
Ha ezeregyszáz éves történetünket átlapozzuk, láthatjuk, hogy mindig is tartoztunk valahová. Lehet, hogy ez volt a szerencsénk, különben aligha éljük meg az ezerszáz esztendőt. Már Géza fejedelem igyekezett a magyarságot Európa fele irányítani, és a kereszténységnek kaput nyitni. Pedig ha akkor megszavaztatták volna a lakosságot, aligha értett volna egyet a fejedelem döntésével. Egy másik csattanós példa: a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését a parasztság biztosan nem szavazta volna meg 1960 táján… Aztán mégis csak lett néhány évtized nyugalom. Most vitatják a NATO-belépést, holott egyszer jól jöhet még nekünk a biztonság.