Ezt írtuk anno...

1948.
A szőcsénypusztai nagy kastélyban teljesen egyedül lakik Vécseyné méltóságosasszony, inasával és parádéskocsisával, Pál Jánossal. A földművesszövetkezet nemrégiben elhatározta, hogy a kastély egy részét igénybe veszi, és gyermekotthonná alakítja át. Több se kellett az öregasszonynak és a kocsisának! Széltében-hosszában elhíresztelték, hogy ha a kastélyból gyermekmenhely lesz, minden kisgyereket összeszednek a környéken, és soha többé nem láthatják őket a szüleik. Ilyen galád hazugsággal akadályozta meg szép tervünket ez a galád öregasszony és két talpnyaló szolgája. Azt is tudjuk, hogy a „méltóságosasszony” minden vágya, hogy visszatérjen a régi rendszer, de mi nem félünk, mert a népnyúzó Vécsey-féle méltóságosok ideje mindörökké lejárt ebben az országban!

1958.
Különösen a falusi lottózókat érdekli az az újítás, amit a Lottóigazgatóság most vezetett be. Februártól olyan lottószelvényeket is lehet vásárolni, amelyek a hónap valamennyi húzásán részt vesznek, természetesen a havonta egyszer megtartandó tárgynyeremény-sorsoláson is. Az ilyen szelvények ára, ha négy péntek van abban a hónapban, 13.20 forint, ha öt péntek, akkor 16.50 forint. A szelvényeken mind a négy, illetve öt sorsoláson csak ugyanazok a számok szerepelhetnek, ez azonban a lottózók legtöbbjét nem zavarja, mert következetesen mindig ugyanazokat a számokat játsszák meg.

1968.
Mint minden év végén, az idén is megválasztották az év legjobb sportolóit; előbb a hazai, majd a külföldi sportújságírók voksoltak. A 41 hazai szerkesztőség közül 39 szavazott Albert Flóriánra, vagyis a magyar válogatott és a Ferencváros csapatkapitánya lett 1967 legjobb labdarúgója. A France Football nevű párizsi lap pedig 24 ország szavazata alapján választotta meg a tavalyi év legjobb labdarúgóját. A büszke cím, és az ezzel járó aranylabda odaítélésében nagy fölénnyel győzött Albert Flórián: 68 ponttal szerezte meg az első helyet a 48 pontos Bobby Charlton előtt. A 34 játékos nevét tartalmazó szavazólistán Farkas János a 10. lett.

1978.
Szilveszter ’77. Úgy látszik, nehezen értjük egymást, és humorérzékünk is más-más hullámhosszra hangolódik. Az persze elképzelhető, hogy a háromórás előadás készítői legalább jól szórakoztak… Kezdődött a Háromhölgy című jelenettel, amelyben az ígéretek szerint anyaszült meztelenül közszemlére tették egy hölgy biológiai jellemzőit. Mit mondjunk, egy-egy pillanatra még emberközelbe is hozta a kamera, a fürgén pásztázó férfiszemek legnagyobb örömére, az ötlet és a kivitelezés azonban célt tévesztett. Olyan volt az egész, mintha egy izületi gyulladásban szenvedő légtornász csinálná a mutatványát, miközben mi meg azt kérdeznénk: vajon ki engedte fel a kupolába?

1988.
Betlehemes játékra készülnek a gyerekek, a másnapi főpróbára azt kéri a tanító néni, hogy hozzák be a jelmezeket és a kellékeket is. Másnap hiánytalanul ott vannak a bundák, a kiscsizmák, a sapkák, és a kellékek is: a kulacs, a csobolyó, a furulya, a síp. Az egyik gyerek keservesen zokog, a tanító néni kérdi, mi a baj? Mire a gyerek: hát az, hogy az én szövegem úgy szól, hogy „kilencvenkilenc esztendeje, mióta a hegyekbe-völgyekbe járok, kilencvenkilenc farkassal találkoztam, s ezzel a csijgerás-csajgorás botommal mind a kilencvenkilencet elkergettem”, de nekünk otthon nincs se csijgeránk, se csajgoránk, mi lesz most énvelem…?

1998.
Hongkongban új pánik, az úgynevezett madárinfluenzától való félelem uralkodott el, ezért 1.3 millió csirkét megsemmisítettek. Ez a térség különösen veszélyeztetett: jól emlékszünk még az 1968-ban ugyancsak Hongkongból kiinduló világméretű járványra, amelynek során 46 500 ember vesztette életét. A hazai illetékesek úgy vélik, nálunk aggodalomra nincs ok, és különösebb intézkedésekre sincs szükség.