Ezt írtuk anno...

1948.
Május elseje alkalmából igen sok francia vendég és franciaországi magyar érkezett hazánkba. A látogatók itteni tartózkodásuk alatt meggyőződhettek a nyugati sajtó rágalmairól, saját szemükkel láthatták, hogy nálunk valóban szabadság, megelégedettség uralkodik. A vendégek különvonata a napokban indult vissza Franciaországba, ahol a belügyminiszter „kedves” meglepetése várta őket: fegyveres francia rendőrök rángatták le az utasokat a vonatról, s vallatásnak vetették alá őket. A hatórás kihallgatás után az utasokat fegyverrel fenyegetve kergették vissza a vonatra. Barátaink így nemcsak magyarországi látogatásukkal, hanem a visszaérkezésükkor elszenvedett fogadtatásukkal is képet alkothattak arról, mi a különbség a keleti és a nyugati demokrácia között!

1958.
Peszeki István nagyhírű ember, ismerik őt Karcag környékén mindenütt, ahol valamirevaló víz és abban béka akad. Most is éppen az egyik csatornában kerít hálót, aztán kivonszolja a partra. A dermedt békákat nyakon csípi és egy zsákba tuszkolja. Hogy érdemes-e a az időt békászással tölteni, erre ezt mondja: „Kétszáz-kétszázötvenezer békát fogok évente, és ezért tavaly is úgy 80-100 ezer forintot kaptam. Szép pénz ez, de az állam is szép summát kerekít belőle, mert kevesen tudják, hogy az igazi ínyencek az én békáim combjait szopogatják Párizsban, Nyugat-Németországban. Szóval, nehéz dollárok úszkálnak az itteni ingoványokban…

1968.
Az olimpia legszebb eszménye: nem ismer el semmiféle faji megkülönböztetést. Ezért keltett a világ közvéleményében nagy megdöbbenést a NOB elhamarkodott döntése, amellyel meghívta a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaságot a XIX. Nyári Olimpiára. A döntés ellen tiltakoznak mindazon nemzetek, amelyek az olimpiai eszme tisztaságának hívei. A bojkottfelhívás eredményeként végül is összeült a NOB kilenc tagú végrehajtó bizottsága, és visszavonta Dél-Afrika meghívását. Így most már semmi sem zavarhatja a nyári olimpia megrendezését.

1978.
A termelőszövetkezetek sokarcú melléküzemágainak sorába néhány éve beférkőzött a sör, pontosabban a sörpalackozás is. Így tett a detki Magyar-Bolgár Barátság Tsz. is, ahol egyébként sörárpát is termesztenek a kőbányaiaknak. Így jött az ötlet: csinálnak ők is egy palackozót. Évente mintegy 20 millió palack sör indul innen a garatokba végződő útjára. Nagy hír: júniustól már az üzletekbe kerül az egyliteres Kőbányai is! Hol csinálják? Hát Gyálon, a Felsőpakonyi téeszben, ahol három éve működik a sörpalackozó. Tavaly már 300 ezer hektoliter sört fejtettek, az idén pedig innét jön a literes sör!

1988.
Kedves Fortunátus doktor… „Nincs fél esztendeje, hogy megházasodtam. Huszonegy éves nőt vettem feleségül. A nő csinos, tisztaságszerető, arról ábrándozik, hogy lesz legalább három gyerekünk. Egy véletlen folytán azonban kiderült, hogy lopásáért, betörésért és tiltott kéjelgésért összesen három évet ült. Számon kértem a dolgot, eleinte hazudott, de aztán az is kiderült, hogy éppen feslett életmódja miatt, vérbajt is kapott és orvosi kezelés alatt áll. Szerelemből vettem el, és ő is úgy viselkedett, mint aki szeret engem. Néha már arra gondolok, hogy nem volna-e helyesebb, ha öngyilkos lennék…”

1998.
Valaha megszólták, lenézték a benne élőket. Falun alig fordult elő, és ha mégis, kiközösítés járt érte. Városon már kevésbé szúrt szemet, de ott is leginkább az értelmiségi, művészkörökben akadt rá példa. Vadházasságnak hívták, ma együttélésnek. A felelősség kisebb, a kötelezettségeket is könnyebb lerakni. Lassan lomtárba kerülnek az olyan fogalmak, mint „jóban-rosszban”, „holtomiglan-holtodiglan”… Jó ez így?