Ezt írtuk anno...

1948.
Keresem a párom – apróhirdetések. „Teljesen szegény kertész keresi olyan hölgy ismeretségét, aki önálló kertészet létesítéséhez hozzásegítené.” „Vidéki kovácssegéd, házzal, 7 hold földdel levelezne csinos, hozzáillő, hozománnyal rendelkező jólelkű lánnyal.” „Magas iparos elvenne 40 körüli csinos nőt 20-30 ezerrel, hogy első felesége ingatlanát megvehesse, és ezáltal kényelmes megélhetést nyújthasson a másodiknak.” „Csínos, önhibáján kívül elvált, szőlővel, balatoni villával, házhellyel rendelkező asszony jobb iparoshoz, tisztviselőhöz férjhez menne.” „Földbirtokos családból csinos kislányt vendégül látnék szüleivel árumintavásár alatt, akinek nősülni vágyó, jó megjelenésű bátyámat bemutatnám.” „Kereskedő, vidéken, szépen berendezett üzlettel megismerkedne 20-30-ig komoly nővel, némi hozománnyal – boldogok leszünk jeligére.”

1958.
„Egyszerű dolgozó asszony vagyok, anya, akinek szívében él a béke vágya, mert az első világháború édesapámat kérte áldozatul, a második világháború pedig a férjemet, három gyermekem apját vitte el. Most meg adjam oda a fiam? Nem! Elég volt!” Egy csillaghegyi szövőnő, özv. Toma Józsefné szavai voltak ezek, s az V. magyar békekongresszuson, a parlamentben hangzottak el. De az egyszerű szövőnő tömör kiáltványnak is beillő mondatai nemcsak az Országház termeit járták be, hangja kiröppent a Duna fölé, hogy a vízen végiglebegve eljusson a világ minden égtája felé. Holnap tán Svédországban vagy Argentínában, Berlinben vagy Manchesterben visszhangozzák majd a béke harcosai a magyar asszony szívéből fakadt szavakat.

1968.
„Szóval 1963-ban vettem egy használt motorkerékpárt. Azzal futkostam mostanáig mindenhová, az elnökhöz, a határban dolgozó gépekhez. A motor azonban tönkrement, én meg hat kilométerre lakom a tsz irodától, ahol főkönyvelő vagyok, szóval nagyon kellett egy új motor. Két hétig spekuláltam rajta, kérem. Egyszerű volt, a bankban az egyszámlánkról felvettem 25 ezret, aztán egy postai csekken 25 forintot befizettem, a bizonylatra meg ráírtam még három nullát. Hogy a pénztáros ezt miért nem vette észre? Mert a pénztáros is én voltam, kérem…”

1978.
Szigorúan bizalmas – olvasható a meghívón –, megjelenésére és diszkréciójára számítunk! A világszenzációt, a burgonyabogár-szedő gépet az Új Barázda Tsz burgonyaföldjén mutatják be, teljes titokban, nehogy az ipari kémek, és a Szabad Európa még a végén megtudja… Indul a masina, amely a porszívó elvén működik, csak egy kicsit erősebben. Ahogy a hatalmas porfelhőt keltő traktor elvonul, nyomában a pusztulás, tépett levelek, csupasz szárak. „Sikerült – ujjong a feltaláló –, csak egy két lárva maradt, de sebaj, erősebbre állítom a szívást…”

1988.
Írjunk együtt újságot rovat. „Sose felejtem el, ami 58 évvel ezelőtt, a csak revolverújságnak nevezett Friss Újság közleménye nyomán történt. A címoldalon felvétel jelent meg hatgyerekes családunkról, meg Fortunáról, s megírták, hogy Sisa Ignátz sarkadi cipészmester Amerikában elhunyt bátyja több mint 4000 dollárt hagyott a családra, mire az asszony örömében szörnyethalt. Na most. A kép nem rólunk készült, anyám sokkal korábban elhunyt, nem hat, hanem csak két gyereke volt, viszont a hírre könnyű nők, és kölcsönkérők hada érkezett a családunkhoz. Apám, szegény, a pénzt kiadta három vállalkozónak kamatra, mire feljelentették uzsorázásért, így a cikknek köszönhetően egy fillérünk sem maradt a büntetések, meg az elúszott kölcsönök miatt.”

1998.
Június 16-án emlékezünk a negyven évvel ezelőtt kivégzett Nagy Imre és társai mártírhalálára. A perről és az ítéletről a közleményt csak a kivégzések után adták ki. Aztán hosszú évtizedekig csönd volt, amit Nagy Gáspár verse, az Öröknyár: elmúltam 9 éves tört meg, 1983-ban. A hatszor előforduló NI monogram valahogy elkerülte a cenzorok figyelmét… „Egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI…” A temetésre 10 évvel ezelőtt, 250 ezer ember jelenlétében került sor. Újságunk nemcsak a kivégzett miniszterelnökre, hanem az 1945. augusztus 29-én megjelent Szabad Föld főszerkesztőjére is emlékezik.