Ezt írtuk anno...

1948.
A magyar és a baráti országok ipara mutatja be ezekben a napokban termékeinek színe-javát a budapesti Városligetben megrendezett Nemzetközi Vásáron. A magyar gazdák először láthatták a szovjet mezőgazdasági gépgyártás büszkeségét, a kombájn nevű gépcsodát. Ez a hatalmas masina egy munkamenettel learatja és el is csépeli a gabonát, és még lovat se kell fogni eléje: beépített traktora vontatja végig a gabonaföldeken. S ilyet sem láttunk még Magyarországon: televíziós távolbalátó-rádiókészülék! Ezt a pompás csodamasinát, amely nemcsak a hangot, hanem a kezelőgombok fölött látható tejszínű üveglemezén a képet is közvetíti, ugyancsak a Szovjetunió ipara gyártotta.

1958.
Pereg a dob Tolnanémedi főutcáján, Timli Lajos, a kisbíró pergeti. Előbb csak lassan, komótosan, de hogy az utcára gyűlik a nép, és minden szem őrá tapad, egyszeriben szaporázni kezdi és olyan „halottriogatót” cifráz a kutyabőrön, hogy gyönyörűség hallgatni. „Közhírré tétetik, hogy…” Érces hangja végigsüvölt az utcán, és az emberek ujjaikon számolják a tudnivalókat. 1): behordható a gabona, ha a termelő eleget tesz a tűzrendészeti szabályoknak. 2): ne dohányozzék senki a kazlak, ólak, pajták közelében, mert a járásban több tűzeset is keletkezett ilyenformán. 3): A helyi földművesszövetkezet a zöld diót is átveszi, kilónként 5 forintos áron. És negyedszer, és ötödször, majd perdül a dob, a kisbíró kerékpárra ül, és indul tovább…

1968.
Az idei nyarat nemcsak a kánikulai forróság jellemzi, de a könnyű műfaj vidéki felvonultatása is. Az Országos Rendező Iroda műsorok egész sorát rendezi. A Slágerhullám című produkcióban Poór Péter, Ambrus Kyri, Kovács József, Harangozó Teréz, Dobos Attila, Mary Zsuzsa, Angyal János, Rácz György valamint a Syrius együttes lép fel. A Halló itt Balaton 1968! című könnyűzenei műsor szereplői: Aradszky László, Brachfeld Siegfried, az Express zenekar, Fenyvesi Gabi, Hofi Géza, Késmárki Marika, Koós János, Szécsi Pál és Zalatnay Sarolta. A népszerű Illés zenekar ugyancsak hangversenykörúton van ezekben a hetekben.

1978.
A postás újból csenget. Korábban azért, mert akkor vezették be az irányítószámot, amit a magyar lakosság állítólag időközben oly jól megtanult, hogy a világ legfejlettebb országai közé tartozunk – legalábbis ezen a területen. Most a postás ismét csenget, merthogy újmódian kell címezzük a borítékot. Ettől kezdve a feladó nevét baloldalt, fölűre írjuk, a címzettét középre, jobb oldalra, de a legfontosabb: az irányítószám legalulra kerüljön, az új típusú boríték három piros csíkkal jelölt kockájába. Ha teljesítjük az újabb kérést, meglehet, újabb dicséretet kaphatunk a Postától…

1988.
„A Fóti Gyermekváros igazgatójának! A Gödöllői Agrártudományi Egyetem megrendelte Deák Ferenc portréjának festménymásolatát. Azonban találtunk Tőle egy olyan levelet, amelyet 1861-ben Rottenbiller Lipót pesti főpolgármesternek írt, s amelyben úgy rendelkezett, hogy arcképének közzétételi, értékesítési jogát a pestvárosi árvaházra ruházza rá. Mivel ma nincs az egykori árvaháznak jogutódja, úgy gondoljuk, hogy Deák Ferenc akaratának szellemében járunk el akkor, amikor a Fóti Gyermekvárosnak küldünk el 1000 forint közzétételi díjat.”

1998.
Tűzoltó munkával kezdte hivatalba lépését Torgyán József földművelésügyi miniszter, aki új intézkedéscsomagot hirdetett meg a gabonaválság kezelésére. Bejelentette, hogy elkezdődött a búza garantált áras felvásárlása. A legjobb minőségű malmi búzáért tonnánként 18 ezer, az euróbúzáért 16 ezer, a takarmánybúzáért pedig 13 ezer forintot fizetnek. Borsodi gazdák ugyanakkor peres eljárást fontolgatnak a régebbi miniszter, Nagy Frigyes ellen, mivel ő arra buzdította őket, hogy ne adják el a búzájukat, ám közben a tárca nem tette meg a válságot enyhítő, például a tárolást elősegítő intézkedéseket.