Na, kire gondoltam?

Olvasom, hogy valaki szóvá tette: a postán mi kerül egy faxoláson 690 forintba?
Megkapta a választ.
A postán nem 690, hanem csak 685 forint a fax ára. Azért ennyi, mert a telefonvonalat biztosító telefontársaság, a Magyar Posta és a forgalmi adót beszedő magyar állam osztozik a bevételen.
Faxot lehet küldeni még könyvtárakból, internetkávézókból, teleházakból is. Kellő tájékozódás után a szolgáltatást ott kell igénybe venni, ahol a legolcsóbb.

Adta e választ pedig egy postnet-ügyintéző.
Nem a nagymamám, aki jó szándékúan figyelmeztetne engem, hogy fiam, menjél akárhová, csak a postára ne, mert azoknak, úgy látszik, semmi szükségük rád, marha jól elvannak, tojnak a te forintjaidra, s akkor, ha nem is ingyen, de legalább valami épeszű összegért küldenék el a faxodat.

A lényeg a lényeg: a kedves füstölgő kuncsaft tévedése – nem 690, hanem 685 forint – ki vagyon igazítva. Legközelebb menjen máshová hibázni és nyavalyogni.

Pecsételünk és élünk.
Talán túl jól is.
Na, nem a postáskisasszonyokra és a kézbesítőkre gondoltam...