Óbudai olimpiász

Mert azt hagyjuk, hogy a pekingi olimpia összköltsége 43 milliárd dollár, amit magyarul úgy írunk le, hogy: 6 794 000 000 000 forint, és ami érthetőbben a teljes 2008-as magyar költségvetésnek körülbelül a fele; hagyjuk, hogy négy év alatt felépült a világ legnagyobb repülőtere, lakóparkok ezrei, száz szállodát meghaladó szálláshely, egy olimpiai falu, 37 teljesen új sportlétesítmény, a két stadioncsoda: a Madárfészek és a Vízkocka; hogy állítólag az új tévészékház a benne rejlő technikával a világ legdrágább épülete; hogy öt új metróvonal, hogy utak és vasútvonalak – ezt most  mind hagyjuk.
A baj az, hogy ha nekünk lenne valaha is a föntebb 13 számjegygyel leírt pénzünk ilyesmire, az nálunk édeskevésnek bizonyulna. Ugyanis láthatóan a kínaiak amatőrök, fogalmuk sincs a beruházás lényegéről, hát hol van itt bekalkulálva a korrupció, a lopás meg a pereskedés?
Mert például a 170 hektárnyi új repülőtéri terminál miatt 15 falut dózeroltak le, s 10 ezer embert telepítettek ki, szó nélkül. Miközben nálunk az M0-ás körgyűrű befejezése is még vagy 20 évet várhat a tiltakozók miatt; Pécs, mint kulturális főváros leginkább a csőd felé vergődik; hogy a hetedik, Szentesre tervezett légimentő-bázis jövőre talán mégiscsak felépül; hogy a negyedik metró; hogy a Pilist elkerülő útra megálljt mond a Levegő Munkacsoport délceg vezetője, kezében két tő bazsarózsával – hagyjuk ezt is…
Viszont azt még nem is meséltem, hogy a szomszédom a minap félig lezárta az utcánkat – tessenek figyelni –: hosszában! Szerinte ugyanis az ő kerítése addig ér. Így hát nálunk is indul a helyi olimpiász, közte, köztünk és az önkormányzat között – 2020-ig biztosan eltart.