Stirlitz a Hír TV-ben

Annyi mindenesetre biztos, hogy valamikor elég volt, ha az interjúra menet vittél magaddal egy ceruzát és egy papírt, mert amit leírtál, az igaz volt. Mostanában az járja, hogy mindkét fél magnóra veszi a beszélgetést – próbálj egy szót is megmásítani a szövegemből (gondolja az egyik), próbálj csak egy szót is letagadni (gondolja a másik). De már itt van a legújabb verzió, amikor már a magnó- és tévéfelvételek csupán csak arra valók, hogy a technikusok vágják, kaszabolják a mondatokat, felcserélve, kihagyva képet, hangot – ahogy kell.
Az megvan, hogy Stirlitz benyit a gestapós Müller irodájába?
– Obergruppenführer, nem állna be a szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!
Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki zavartalanul folytatja:
– Bocsánat, nincs egy aszpirinje?
(Stirlitz ugyanis tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek…)

N. G.