Ezt írtuk anno...

1949.
Czellár Sándor nagyszénási lakos kérem, hogy e levelem eljutna a nagy, szovjet, szeretett, ismeretlen barátaimhoz, hogy tájékoztatást kapnék, hogy miként alakul a kolhoztagok keresete, vagyis az, ami őnekik jut, és kedves szovjet barátaink írjátok meg, hogy miként tudtok megegyezni a termelésben, és végül: miből tudtok megélni egész nyáron? Van-e házatok, és a családot hogyan iskoláztatjátok, és az asszonyok és leányok milyen munkát végeznek és hogy fizetitek ezeket? Kérlek, kedves szovjet testvéreim, írjatok meg mindent, hogy tudjuk meg, mi is az a kolhoz, hogy mi is fel tudjuk világosítani a még kívülálló tévelygőket.

1959.
Nem olyan régen nálunk is megkezdődött a gumipadlóhoz hasonló, PVC alapanyagú műpadló gyártása. Az igen tetszetős műpadló azóta igen kedveltté vált, s válik egyre kedveltebbé a vásárlók és a szakemberek körében egyaránt. A fapadlóval szemben többféle előnye is van. Olcsóbb, négyzetméterenként 124 forintba kerül, közvetlenül az alapzatra ragasztható, 8-10-féle színösszeállításban készül. Nem kell vikszelni, egyszerű felmosás és kis átpasztázás után is ragyogó fényes. Mellékhelyiségekben és előszobában célszerű, de olyan szép, hogy lakószobákba is nyugodtan ajánlható. A PVC-port az idén már nem importáljuk, idehaza, a Hungária Kénsavgyárban gyártják.

1969.
Rövidesen expedíciót indítanak Pince-városba. De ne keresse senki a térképen: Pince-város a föld, még pontosabban Eger városa alatt található. Most akarják feltérképezni, ezért indul oda az expedíció. Minden jel szerint a város háromnegyede alatt pincejáratok kusza rendszere húzódik, olykor a felszín alatt, olykor akár 50 méteres mélységben. Már a XV. században vájtak ki itt pincéket, elsősorban bort tároltak bennük. Idők folyamán nagy részük megrongálódott, beomlott, egy részük vízgyűjtővé alakult át, veszélyeztetve a fölöttük levő utak, házak biztonságát. Izgalmasnak, érdekesnek ígérkezik hát a pinceexpedíció!

1979.
Példálózás, bizonygatás közben csínján kell bánni a nagy számokkal. Ha azt mondom, hogy egy traktoros 50 ezer forintot keres havonta, tízen vágják rá, hogy vigyázz, te, nem havonta, hanem évente. Éppen most hallottam, hogy egy országos szaktekintély egy tanácskozáson azt mondta: Magyarországon évente 20 millió tonna baromfit állítanak elő. Hosszú másodpercek teltek el, mire a hallgatóság felszisszent, hogy ez egy kicsit sok. Na jó, mondta a szakember, akkor 2 milliót tonnát. Utánanéztem. A valós adat 200 ezer tonna, ami legalább két nullával kevesebb. Ezt hívják duplanullának.

1989.
Az illetékes elvtársak szétszórták az állam vagyonát és összekoldulták a fél világot. Mivel most fizetni kellene, tudtunkra adták, hogy nincs miből. Minket biztatnak a nadrágszíjhúzásra, holott ezt nekik kellett volna megtenni. Kevesebb dáridót kellett volna tartani, mellőzni a sok csalást, sikkasztást, ajándékozást. Ezért félnek a többpártrendszertől, mert a végén még valakinek felelnie kell. Miért kellene hálásnak lennünk? Azért, mert megnézhettük Csicsolina seggit? Hamarosan gyönyörködhetünk a saját meztelen fenekünkben is…

1999.
A budai Várban sétálók nem akartak hinni a szemüknek, amikor a több száz, fekete rohamruhás, bakancsos, kopasz fiatalember náci karlendítéseit látták, s hallották a pattogó német szavakat. Mint később kiderült, engedélyezett megemlékezésről volt szó: a Vár ostromában 1945 februárjában elesett magyar és német katonák jelképes fejfáját koszorúzták meg a többségében német, valamint magyar, osztrák és szlovák újfasiszták. A történet este, az angyalföldi Viking klubban folytatódott, ahol a bőrfejűek a rendőröket megtámadták, és tömegverekedés tört ki.