Ezt írtuk anno...

1949.
Lengyel Andor 10 holdas mezőcsáti gazda legújabb találmányát, az egyetemes kéziszerszámot, bemutatta már Dobi István miniszterelnöknek, és Csala István földművelésügyi miniszternek is. Az új találmány egyetlen nyélen nyolcféle szerszámot egyesít. Az állandó nyélre mindig azt szereljük fel, amelyikkel éppen dolgozni akarunk. Így tehát egyszerre vihetjük a kezünkbe az ásót, a kapát, a lapátot, a kaszát, a villát, a gereblyét, a sarabolót és a porkaparót. Megkérdeztük Lengyel Andort, mennyibe kerülne sorozatgyártásban az új szerszám? Ha nagyban gyártanák, mondta, 50-60 forintból kikerülne az ára.

1959.
Ilyen lakodalom még nem volt Mezőhegyesen: feldíszített ötös fogatokon négy boldog, ifjú pár mondta el a fogadalomtételt a kultúrház gyönyörű nagytermében. Ezt követően az állami gazdaság és a helyi mezőgazdasági szakszervezet látta vendégül a mintegy 1000 főnyi násznépet. Negyven szakács szorgoskodott az üstök körül: 400 kiló baromfiból, 500 kiló marhahúsból, 180 kiló makaróniból főzték az ínycsiklandó vacsorát. Feltálaltak két mázsa sertéssültet, egy mázsa kolbászt, 1100 fej salátát, 9500 darab aprósüteményt és ki tudja, hány tortát. Ezer liter bor és 1300 liter sör is elfogyott.

1969.
Tragikus kimenetelű gyermekbaleset történt Nyergesújfalun. Két kisfiú, a 11 éves Mezei László és a 9 éves Juhász Mihály a Viszkózagyár sporttelepén játszott. Felfedezték a kosárlabdaállványról lecsüngő kötelet, és elhatározták: kipróbálják, melyikük tud tovább „felakasztva” függeszkedni a kötélen. Először Juhász Mihály akasztotta fel magát, de csak két percig bírta, utána Mezei László következett. Misi órával a kezében mérte az időt, és két perc elteltével szólt, hogy Laci a nyertes, már lejöhet. Mezei László azonban nem mozdult, erre Misi hazaindult. Útközben találkozott Mezei édesanyjával, akinek elmondta, hogy a fia még mindig a kötélen lóg, és nem akar lejönni. Mire az asszony kiért a sportpályára, fia már halott volt.

1979.
Egy gyerekkori emlékemet írom meg; nem tudom, hányan élnek még, akik elkísérték utolsó útjára a nagy muzsikust, Dankó Pistát… Harmadik elemista voltam, amikor édesapám este így szólt: holnap nem mégy iskolába, elkértelek a tanító úrtól, jössz velem Szegedre, visszük eladni a fias tehenet. Kora hajnalban az első szóra talpon voltam. A borjút föltettük a kocsira, a tehén szép lassan ballagott a borja után. Jó vásár volt, hamar túladtunk rajtuk. Hazafelé találkoztunk a gyászmenettel. Elöl rengeteg zenész, utánuk zászlóvivők, aztán ministránsok, a pap, majd a halottaskocsi és a gyászmenet. Ma is látom a szomorú menetet és fülembe cseng a muzsika: Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele…

1989.
Grósz Károly pártfőtitkár a New York Times-nak: „Úgy vélem, nagyon ostoba egy olyan párt, amely nem akarja a vezető szerepet játszani. Minek létezik, ha nincs ilyen törekvése? Másodszor: kinek adnánk át a hatalmat? Van-e olyan erő, amelyiknek van konstruktív programja a gazdasági válság menedzselésére és egy új, szociális rendszer megteremtésére? Ha mi 6-8 éven belül nem tudjuk megnyerni a társadalom bizalmát, akkor megérdemeljük, hogy elveszítsük a társadalom hitelét.”

1999.
Manapság jó néhány pedagógus hirdeti, hogy szükséges a korai specializáció, a magasabb óraszám, a különórák tömkelege. S a szülő hisz, mert a legjobbat akarja gyermekének. És elzárja a kisautót meg a babát. Mert arra nincs idő. Mert nem tudja, hogy így lesz a jó képességű gyermekből streszszes, ideges, nyugtalan roncs. Minden pedagógusnak kötelessége lenne lebeszélni erről a divatozó szülőket. Ne feledjük: az ember a gyermekkorából származik, de mi lesz, ha elvesszük tőle a gyermekkorát?
Manapság jó néhány pedagógus hirdeti, hogy szükséges a korai specializáció, a magasabb óraszám, a különórák tömkelege. S a szülő hisz, mert a legjobbat akarja gyermekének. És elzárja a kisautót meg a babát. Mert arra nincs idő. Mert nem tudja, hogy így lesz a jó képességű gyermekből streszszes, ideges, nyugtalan roncs. Minden pedagógusnak kötelessége lenne lebeszélni erről a divatozó szülőket. Ne feledjük: az ember a gyermekkorából származik, de mi lesz, ha elvesszük tőle a gyermekkorát?