Ezt írtuk anno...

1949.
Május 15.: országgyűlési választások. A szavazás ezúttal sokkal egyszerűbb lesz, mint a legutóbbi vagy az azelőtti választásokon volt: nem kell a szavazólapon öt vagy tíz kocka között keresgélnie a szavazónak, hogy melyikbe írja be a keresztet. Emlékezhetik még mindenki arra, hogy a sok kocka között való keresgélés megzavart nem egy idősebb, rövidlátó embert vagy nénikét, aki izgalmában, hirtelenében nem is tudta, melyikbe rakja be a keresztet. Most a szavazólapon nem lesz kocka, nem kell berajzolni rá semmiféle keresztet, hanem csak szépen öszszehajtogatni, és a szavazatszedő bizottság színe előtt bedobni az urnába. Családtagjainkat, szomszédjainkat, ismerőseinket kellőképpen oktassuk ki erről, nehogy elvesszen egyetlen érvényes szavazat is!

1959.
A földművelésügyi miniszter utasítása értelmében az idén is érvényben marad az a tavaly kiadott rendelkezés, amely szerint a termelőszövetkezetek sertéstörzsállományának és malacszaporulatának sertéspestis elleni megelőző védőoltásához az állam ingyen ad oltóanyagot. Az oltóanyag megrendelésénél, kiszolgáltatásánál, elszámolásánál, s az oltóanyag rendeltetésszerű felhasználásánál tehát a tavalyi rendelkezések szerint kell eljárni.

1969.
Igazgatósági ülés volt a Petőfi Tsz kultúrtermében, amikor belépett a sertésgondozó, és jelentette az elnöknek, hogy egy anyakoca elpusztult. Az elnök odaszólt az egyik brigádvezetőnek, hogy menjen ki a telepre és vegye fel a jegyzőkönyvet. Aztán a tanácskozás folyt tovább. Amikor a brigádvezető visszaért, mondja neki az elnök, hogy olvassa fel a jegyzőkönyvet. A brigádvezető rákezdte: „Jelentem, hogy a sertéstelepen egy anyakoca minden előzetes bejelentés nélkül megdöglött…” Az ülés résztvevői erre hangosan nevetni kezdtek, mire a brigádvezető: „Mit nevetnek? Hát tudott erről a vezetőség?”

1979.
Repesek az örömtől, hamarosan megkapom a személyi számomat. A fejlődés persze nem állhat meg, az a néhány adat, ami most belefér, a közeljövőben valószínűleg kevés lesz. Ezért kigondoltam a személyi szám kibővítését. Az eleje maradna, aztán jöhetne, hogy azon a napon 12.-nek jöttem a világra, majd a névnapom, a súlyom, a magasságom (hölgyeknél itt a mellbőség szerepelne), a telefonszámom, az irányítószámom, a ház/emelet/ajtószámom, a személyim, a jogosítványom és az útlevelem száma, a bankbetétem összege, a házasságkötésem időpontja, a havi fixem, a naponta elszívott cigik darabszáma, és végül a Merkur befizetési sorszámom. Holnap már csináltatom is az új névjegyem: 1500502012306276 316840897310433402053897785678432560000237412212.

1989.
Érthetően Kádár János pártelnök felmentése váltotta ki a legnagyobb visszhangot az MSZMP KB legutóbbi határozatai közül. Volt hírügynökség, amelyik meglepődött a döntésen, mert úgy vélte, emberiességi okok miatt a súlyos beteg Kádárt meg kellett volna hagyni díszelnöknek. Mások viszont logikusnak tartották, hogy a „gulyáskommunizmus” atyja nyugdíjasként élje meg Nagy Imre hamarosan várható rehabilitálását. A német DPA hírügynökség úgy véli, hogy az MSZMP Nagy Imre nevét is zászlajára kívánja tűzni a közelgő választási harcban – ehhez Kádár menesztése elengedhetetlen lépés volt.

1999.
A több sebből vérző munkásvárosban, Ózdon a városatyák úgy döntöttek, eltávolítják Lenin arcmását. Vitéz Kis Sunyi István ózdi szobrászművész alkotása vélhetőleg már magányos hirdetője a kommunizmus eszméinek, ezért a gyártörténeti múzeumban a helye. A szobrászművésznek is kifejezett óhaja volt a dombormű eltávolítása. Pusztán a megélhetési kényszer vitte rá a szobor elkészítésére, mondja, ezért mintázta meg az ózdi munkásőrség megalakítójának, Prieszol Józsefnek is az alakját.