Ezt írtuk anno...

1949.
A felszabadulás előtt a falvak kétharmad részében nem volt villanyvilágítás. A népi demokrácia most fényt visz a falvakba. És gondoskodik a népi demokrácia arról is, hogy mindenki vagyoni helyzetéhez mérten viselje a bevezetés költségeit. A Magyar Dolgozók Pártjának ötéves terve szerint, öt év múlva minden faluban kigyullad a villany. Villanyfény mellett tanul a gyerek, nem rongálja szemét a vaksi petróleumlámpa. Ha a család zenére vágyik vagy hírekre, ott a rádió, csak fel kell kattintani. És a vasaló füstje sem fájdítja többé a háziasszony fejét. Az ötéves terv végén már a teheneket is villanygéppel fejik majd a termelőszövetkezetek tehenészeteiben.

1959.
A Szabad Föld 1959. évi nagy pályázatának díjai. Egy 125 köbcentis Danuvia motorkerékpár. Két személy részére ingyenes utazás a Szovjetunióba. Egy 12 csatornás Munkácsy televízió, antennával. Egy Panni robogó. Egy modern, lemezjátszós rádió. Egy háztartási robotgép. Varrógép, elektromos kukoricadaráló, magyar mosógép, kéthetes téli üdülés Magyarországon, cserélhető objektíves fényképezőgép, 50 kötetes könyvtár, kerékpárok, karórák, Szonett zsebrádió, futball-labdák, villanyvasalók, Kukta gyorsfőzőedények, 10-10 darab töltőtoll-készlet (csavaros ironnal), ébresztőóra, öngyújtó, kombinált zsebkés.

1969.
Papp Mihályt Joó György néven ismerte meg az ország, mint Móricz Zsigmond: Boldog ember című regényének főszereplőjét. Keveseknek adatik meg, hogy még életükben regényhősök lehessenek, Papp Mihálynak megadatott. Sokan keresték fel magosligeti otthonában, sokan írtak róla, fényképezték; élő irodalmi alakká vált, szimbólummá, a szatmári parasztság szebbre vágyó, nyughatatlan hősévé – amilyennek Móricz Zsigmond megírta. Hosszabb ideig tartó gyengélkedés, majd rövid betegség után ragadta el a halál, 81 éves volt. Elment a Boldog Ember, meghalt – ezentúl már csak a regényben láthatjuk viszont.

1979.
A fiatal gépírónő új munkahelyre került. Öt idősebb nő lett a szobatársa, valamennyien túl azon, hogy veszélyes férfivágyakat ébresszenek… Icuska viszont sugárzott: csinos volt, jól öltözött, vonzó. A kolléganők persze előszeretettel figyelték telefonjait, perce mérték ebédidejét, küldték ide-oda; Icusnak nem volt megállása. Egy kora tavaszi napon – odakint ragyogóan sütött a nap –, a szokásos piszkatúrát megunva Icuska eltolta maga elől az írógépet, hátradőlt a székén, s végigpillantva szobatársnőin, ennyit mondott: „Istenem, hogy imádom a férfiakat…”

1989.
Hátborzongató esemény foglalkoztatja, különböző találgatásokkal tetézve a Nagykáta környéki települések lakosságát. Az egyik szomszédos községben ugyanis egy tízéves kisfiú maga temette el kertjükben a hirtelen meghalt, idős édesapját. Meglehetősen mostoha sorban éldegéltek kettesben, s amikor a váratlan tragédia a gyerekre rászakadt, a saját belátása szerint, önállóan cselekedett. „A papa jó ember volt – magyarázta a hatósági embereknek furcsa tettének okait –, azt akartam, hogy a mennyországba jusson a lelke.” A kisfiúról most a gyámügyesek igyekeznek gondoskodni, a példátlan eset indítékainak a megfejtése a pszichológusoknak ad munkát.

1999.
Sajnos, a hazai agrárium még mindig a tömegtermelés csapdájában van. A kitörést a réstermékek és a minőségi áruk jelentik. Az orosz exportkilátások sem jók, a megoldást a tudatos, erős agrárpolitika ígérné: gabona helyett gombát, különleges bútorfát, gyógynövényt, bort kell termelni. A húsz legdinamikusabban fejlődő magyar termék között találjuk a bort, az ásványvizet és a gombát. A megoldás a kisebb volumenű minőségi termékekre való átállás – mondta Matolcsy György közgazdász.