Ezt írtuk anno...

1949.
Egy évtizeddel ezelőtt még azt hirdették a rizsbehozatalból nagy hasznot zsebelő urak, hogy a rizs jellegzetes déli növény, amit nem lehet a magyar éghajlati viszonyokhoz hozzászoktatni. Nem volt igazuk ezeknek az uraknak. A felszabadulás után bebizonyítottuk, hogy jól terem a rizs a magyar földben. És most itt van a magyar rizs után a magyar gyapot is! A Magyar Pamutipar Kossuth fonodájában már dübörögnek a bálabontó gépek, peregnek az orsók, hogy finom fonallá dolgozzák fel a magyar föld első gyapottermését, amit a Szovjetunióból behozott fagyálló magvakból termesztettünk az elmúlt esztendőben. Kitűnő a magyar gyapot – mondják a fonoda dolgozói –, amiből jó árut készít a magyar ipar, s jó ruhaanyagot kapnak majd a magyar dolgozók.

1959.
Aki nem sajnálja a fáradságot, igen szép mellékjövedelemre tehet szert kecskebéka, rák és piócagyűjtésből. A békacombot és a feketerákból készült csemegét hazánkban is igen kedvelik az ínyencek, a piócát pedig a gyógyászatban használják fel. A béka és a rák gyűjtéséhez érvényes, arcképes igazolványt kell váltani a tanácsokban, ezen kívül szükséges még a vízterület tulajdonosának írásbeli engedélye is. Egy kiló frissen szedett, élő, sármentes kecskebékáért 10 forintot fizet a MAVAD. Egy kiló friss, élő feketeráknak 16, egy kiló zöldráknak pedig 12 forint kilója. A gyógypiócákért, amelyből 400 darab tesz ki egy kilót, 60 forintot ad a MAVAD.

1969.
Ebben a táncdalfesztiválos időben a szerkesztőségünkbe is beállított egy torzonborz fiatalember a slágerével. Íme, az első versszak: „Itt hagytál, hát elmegyek. / Elviszem a lelkemet. / A múltunkat rád csapom, / Akadhat még más csajom…” Remélhetően nemcsak ilyen, és ehhez hasonló minőségű szerzeményekkel árasztják el a Táncdal és Sanzon bizottságot, ahová egyébként a mostani táncdalfesztiválra 1607 számot küldtek be a szerzők. A bírálók szerint a dalözönből több mint ezer méltatlan arra, hogy a közönség elé kerüljön, a többi félezer mű akár be is mutatható.

1979.
A híradástechnikai szaküzlet minden dolgozója a bekapcsolt tévét nézi, valami krimi megy. A belépő vevő is néz: ugyanis csodát lát. Mert azonnal kérdik, mire van szüksége, amit azonnal hoznak is, röptében készül a számla, a pénztáros sebesen veszi el a pénzt és adja a visszajárót, az eladó ugrik az árukiadóba; a vevőnek annyi ideje sincs, hogy zsebre tegye az aprót, máris kezében a zacskóba csomagolt holmi. Íme, újabb bizonyíték a tévé hasznosságáról: meggyorsítja a kiszolgálást, hiszen gyorsabb mozgásra serkent.

1989.
Lapzártánk utolsó pillanataiban hagyta el az ország légterét az amerikai elnök különgépe, az Air Force One: George Bush 38 órát töltött hazánkban. Az USA több mint 200 éves történetében ő a 41. elnök, s az első, aki hivatali ideje alatt ellátogatott hozzánk. Távozásakor Bush elnök egy nem szokványos emléktárgyat kapott: díszes dobozban a lebontott vasfüggöny egy darabkáját. Ő pedig válaszul ezt mondta: „Népük és vezetőik nem félnek attól, hogy szakítsanak a múlttal. S mi bizonyíthatná ezt jobban, mint az az egyszerű tény, hogy a Marx Károly közgazdasági egyetemen többé már nem kötelező olvasmány a Tőke”.

1999.
Megszökött a whiskys! A rendőrség nagy erőkkel keresi Ambrus Attilát, a whiskys rablót, aki őrei sorozatos figyelmetlenségeit kihasználva megszökött a Gyorskocsi utcai fogdából. A Budapesti Rendőrfőkapitányság egymillió forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. Emlékeztetőül: Ambrus Attilát 27 rendbeli, összesen több mint 140 millió forint kárt okozó fegyveres rablással gyanúsítja a rendőrség.