A nyolcvanéves Seregi László dedikál

A Magyar Állami Operaház 125 éves évfordulója alkalmából másodízben megjelent – több száz színes fotóval illusztrált, magyar-angol nyelvű – életrajzi kötet szerzője Kaán Zsuzsa tánctörténész-kritikus – a Táncművészet című folyóirat főszerkesztője – Seregi operaházi pályafutásának avatott tanúja, aki a művész személyes elbeszéléseként írta meg koreográfusi életművét.

A második, bővített kiadás a művész 80. születésnapja előtt tisztelegve hagyta el a nyomdát, és december 18-án, pénteken délután 16-18 óra között kedvezményes áron kapható a Magyar Állami Operaház Székely Bertalan termében. Ez idő alatt Seregi László dedikálja is a megvásárolt köteteket.

Seregi László táncművészként szerződött az Operaházhoz 1957-ben, ahol nemsokára balettmester és koreográfus lett. 1968 az áttörés éve: a balettegyüttes hatalmas sikerrel mutatta be három felvonásos művét, a Spartacust. 1970-ben koreografálta meg a kér Bartók-táncjátékot, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint. Aztán újabb egész estés balettek következtek: a Sylvia (1972) és A cédrus (1975). 1985-ben a Rómeó és Júliával megalkotta első Shakespeare-balettjét; ezt követte 1989-ben a Szentivánéji álom, majd 1994-ben A makrancos Kata. Darabjaival, operabetéteivel a Magyar Nemzeti Balett az elmúlt évtizedekben számos kiemelkedő sikert aratott itthon és külföldön egyaránt.

A mester nyolcvanévesen így összegzett: – Nem kaptam olyan képzést, mint a kollégáim nagy része: a képzőművészet felől közelítettem a tánchoz. Létrehoztam egy repertoárt a legjobb szándékkal, a legjobb tehetségem szerint. Nem kísérletezőt, szórakoztatót. Kiszolgáltam a közönsége… Így éltem le az életemet.