Aprószentek napján

Az Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, akiket Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A fiúgyermekek megvesszőzésének szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítik vissza, a lányokét pedig azzal magyarázzák, hogy mivel Betlehemben fiúgyermekek haltak meg, ezért ilyenkor a lányoknak is szenvedniük kell. A vesszőzés szokásának kettős magyarázata létezik: egyrészt a pogány termékenység- és egészségvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos. A világi források már a 15. századtól tudósítanak a vesszőzésről, az egyház a 16. században említi a vesszők megszentelését. Az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el.

Az aprószentek-napi vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, csapulásnak is nevezték. A vessző lehetett termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. Vesszőzni a fiúgyermekek, legények, pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló mondókák kíséretében gyengéden megveregették, megcsapkodták a lányokat, asszonyokat vagy a gyermekeket.