Legjobb volt a Cseh Tamás-nap

E két „jelenség” valószínűleg mély nyomot hagyott a bulvártévék bő évtizedes történetében. De úgy gondolom, meg lehet találni valami normális egyensúlyt a magaskultúra és a tömegkultúra között – ab ovo az utóbbit sem kell elvetni.

Ezek után kissé álságosnak tűnhet a vallomásom: amikor állandó tévéjegyzet-íróként visszagondolok a mögöttünk hagyott évre, szinte csak a három közszolgálati csatorna műsorait tudom felidézni. A történelmi visszatekintéseket az elmúlt húsz évre az m1-en, Veiszer Alinda interjúit az m2-őn, néhány nagyszerű dokumentumfilmet a Duna-tévén – ez utóbbin egy teljes Cseh Tamás-napot, amiben az volt a legszebb, hogy még élt, amikor fejet hajtottak előtte. Nagyon szerettem a Radnóti Színházból közvetített műsorokat a költő születésének centenáriumán, azt, hogy egyik legkedvesebb költőm egész évben velünk volt az m1 jóvoltából.

Politikai műsorokból is láthattunk épp eleget, már akinek kedve volt hozzá. Edzenek minket tavaszra...

Lehet, hogy visszasírjuk Kiszel Tündét?

A témával kapcsolatban bővebben olvashatnak a Szabad Föld ma megjelent, 51-52. számának 72. oldalán.