Bezárult a kör, áthúzott az áram

Magyarország átviteli hálózatának jelenlegi fejlesztési stratégiáját még 1993-ban fogadták el a szakemberek. Ez az a terv, amely azóta is meghatározza: hol, mikor, milyen átviteli (nagyfeszültségű) vezeték épüljön. Minél magasabb feszültségszinten szállítják az áramot, annál kevesebb a veszteség. Ezek a villamos „autópályák”, a csomópontokon – például a hévízi vagy szombathelyi alállomáson – keresztül „adják át” az áramot a szolgáltatók hálózatára.

Szombathely és Sopron az átviteli áramellátás szempontjából – bár fogyasztási forgalom alapján kiemelt helységek – zsákutca volt. A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (MAVIR) régóta tervezte, hogy bebiztosítja ezt a vonalat. Eredetileg Dél-Burgenlanddal szerettek volna együttműködni, ám ezt az osztrák hálózat akkori állapota nem tette reálissá. Pedig akkor csak húsz kilométernyi vezetéket kellett volna kiépíteni – most Hévíz és Szombathely között nyolcvan kilométeren, háromezer-hetvenöt földtulajdonos telkén, két megyén és huszonhét önkormányzat bürokráciáján kellett átgázolniuk.

– Az üzembe helyezés egyik nehézsége mindig a tényleges földtulajdonosokkal való megegyezés. Jelenleg sincs mindenkivel végleges megállapodásunk, de ez nem is lenne életszerű, hiszen halálozások, öröklési ügyek zajlanak az alatt az 5-7 év alatt, amíg mi elkészülünk – mondja Tari Gábor, a tulajdonos-beruházó MAVIR vezérigazgatója. – Ezeket leszámítva valamennyi engedéllyel, hatósági jóváhagyással és környezetvédelmi hatástanulmánnyal már a munkálatok megkezdése előtt rendelkeznünk kell.

– Erdőnyiladékokat is létre kell hoznunk – veszi át a szót Kovács Gábor átviteli vezérigazgató-helyettes. – Most újnak számító, természet közeli megoldást választottunk, amely megkönnyíti majd a karbantartást: olyan növénycsoportokat hoztunk létre, amelyben a cserjék megfojtják a magasra növő fákat, így azok nem okozhatnak zárlatot, üzemzavart.

Emellett a 220 beépített oszlop kihelyezése során gondolniuk kellett a kerecsensólymok fészkelési szokásaira (műfészkeket helyeznek majd az oszlopokra), a kisebb vezetékek és vasútvonalak keresztezésére, a kijelölt oszlopalapok régészeti feltárására. – A távvezeték nyomvonalán Táplánszentkereszt és Felsőpáhok között tizenkilenc oszlophelyen végeztünk feltárást, Pácsonynál több régészeti lelőhelyre bukkantunk – árulta el Frankovics Tibor, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat logisztikai igazgatója.

Helembai Mihály, a kivitelező OVIT Zrt. építésvezetője – aki az átadás napján töltötte nyugdíj előtti utolsó munkanapját – állítja: a távvezeték-építés furcsa szakma. „Hétfő reggel elindulok otthonról, délben megérkezem a munkahelyemre, ami valójában egy erdő vagy mező. Elvégzem, amit kell, hóban, szélben, hőségben, bárhol az országban, aztán pénteken hazamegyek.”

A most átadott összeköttetés egyébként azért is fontos, mert ezzel a Nyugat-Dunántúlon egy „áram-kör” jött létre, pontosabban egy gyűrű. Vagyis a települések két irányból kaphatnak áramot, ha valahol egy nagy madár zárlatot okoz vagy karbantartás miatt ki kell kapcsolni az adott szakaszt. A vezetékkel egyébként nemcsak mi, hanem a Magyarországon keresztül tranzitforgalmat bonyolító áramkereskedők is jól járnak. Ahogy Mártha Imre, az MVM-csoport első embere hangsúlyozta: hiába van nemzetközi összeköttetés, ha nem bírja a belső terhelés. Most már persze bírja, sőt, a MAVIR éves bevételéből 1-2 milliárd a tranzitért fizetendő díjakból származik.