Sose halunk meg?

– Tehát akkor: sose halunk meg?
– Sokszor kérdezték már ezt tőlem ismeretlenek utcán és tereken, többnyire szeretettel, és mindig azt válaszoltam: jó lenne örökké élni.

– Annyi bizonyos, a darab tovább él, hiszen újabb formában bukkant fel. Már-már az ön pályáját is fémjelzi?
– Tényleg behálózza kicsit az életemet. Éppen huszonöt évvel ezelőtt gondoltam először arra, hogy jó lenne filmre vinni a történetet, de kaposvári színészként erre reményem sem volt. Hét esztendő elteltével aztán mégis nekikezdtünk Nógrádi Gáborral a forgatókönyvnek. Arra azonban álmunkban sem gondoltunk, hogy kultfilm lesz belőle és ennyien fogják szeretni.

– Sőt, a színházi közönséget is meghódította!
– Előbb Szolnokon, majd Budapesten, a József Attila Színházban került színre a Sose halunk meg musicalváltozata. Szikora János rendező kapacitált, hogy írjunk színdarabot belőle. De én bizonytalan hallású emberként, bízván Dés László zeneszerző barátom támogatásában, inkább musicalt – az ő szavaival: zenés színpadi játékot – javasoltam. Dés éppen dolgozott valamin, próbált kitérni a felkérés alól, de végül sikerült meggyőzni. Nógrádival megírtunk néhány jelenetet, megmutattuk, és annyira belelkesedett, hogy felfüggesztette a munkáját, s attól kezdve csak ezzel foglalkozott.

– Most országjárásra indul a produkció…
– Szeptember 4-én a Körcsarnokban mutatjuk be, aztán indulunk vidékre. Az eddigi meghívások szerint tizennégy városban vendégeskedünk, elmegyünk például Szegedre, Pécsre, Veszprémbe, Kaposvárra, Nyíregyházára, Debrecenbe, Dabasra. A budapesti előadást megnézi Jiři Menzel világhírű cseh rendező, nem kizárt, hogy Csehországban is bemutatják. És érdeklődnek a szatmárnémeti színházból is.

– Különbözik valamiben az előzőektől az országjáró Sose halunk meg?
– Javarészt más színészek játsszák, mint eddig, feltűnik a darabban Tasnádi Bence, Hernádi Judit, Lukáts Andor, Esztergályos Cecília. A rendező is teljesen új: jómagam. Most először „vezénylem” színpadon ezt a szívemhez nőtt produkciót.

– Ami kultikussá vált. De mitől?
– A közönség szereti az emberszabású történeteket. És azt, hogy van eleje, közepe és vége. Úgy tűnik, ennyi elég is a sikerhez.