Sarkozy: egyszerűen brutális

A nyugdíjkorhatár kétéves emelése bizonyult eddig Nicolas Sarkozy politikai pályafutása legkomolyabb próbatételének. Akik a teljes nyugdíjat szeretnék megkapni Franciaországban, azoknak az eddigi 65 év helyett 67 éves korukig várni kell. Igaz, a megelőző évtizedek során a franciák „kényelmes” életet élték: 38 órás munkahét, kiterjedt szociális juttatások – s növekvő államháztartási hiányok.

Martine Aubry, az ellenzéki szocialisták vezetője – és talán elnökjelöltje 2012-ben – mindeközben azzal vádolta Sarkozyt, hogy hiányzik belőle a bátorság. „Az igazi bátorságot az jelentette volna, ha valódi reformot léptet életbe, amely véglegesen megoldaná a nyugdíjas-problémát”. Martine Aubry azt azonban nem mondta ki, hogy mi lenne az igazi megoldás, az igazi reform.

A francia alkotmánybíróság már jóváhagyta a törvényt, amely csak fokozatosan lép életbe és jövő júliustól 2018-ig terjed ki a hatályossága. Ezentúl a francia állampolgároknak minimum 41,5 évig kell dolgozniuk ahhoz, hogy teljes állami nyugdíjat kapjanak.

A BBC párizsi tudósítója szerint habár a nyugdíjtörvényen Sarkozy aláírása formaságnak tűnik, nem kétséges, hogy az az elnök politikai pályafutásának egyik meghatározó mozzanata: Sarkozy megmutatta, hogy elkötelezett a változás iránt, az „utca” (és a szakszervezetek) elszántsága pedig fokozatosan horgad.

A tüntetések folytatódnak ugyan, de a résztvevők száma drasztikusan csökkent: szombaton már a korábbi megmozdulásokhoz képest a tiltakozóknak csak egyharmada vonult fel. A szakszervezetek november 23-ra újabb országos megmozdulást hirdettek, de a dolgok jelen állása szerint még a franciáknak is tudomásul kell venniük a gazdasági realitásokat. Lehet, hogy – mint a tiltakozók mondják – Sarkozy nem hallgat a népre (az utcára), de amit mond, azt nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni.