Mezőgazdasági tevékenység utáni adózás

A mezőgazdasági tevékenységet végzők 2011. évi adózási szabályai ismertetésének az Agrártámogatások 2011 című könyv teljes fejezetet szentel. Leírja az őstermelőkre, a családi gazdaságokra, az egyéni vállalkozókra, a gazdálkodókra vonatkozó legfőbb szabályokat a következő témacsoportosításban: személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási és egészségügyi hozzájárulás, társasági adó, általános forgalmi adó, a termőföldszerzés illetékkötelezettsége.

Az Agrártámogatások 2011 című kiadvány összességében átfogó képet nyújt az Európai Unió közös agrárpolitikájáról és az agrártámogatási rendszerről. Képet kaphatunk a támogatásokkal kapcsolatban eljáró hatóságokról, intézményekről, valamint az agrártámogatások jogszabályi rendszeréről is. A könyv egyenként bemutatja a támogatási jogcímeket, és közli az azzal kapcsolatos legfontosabb információkat.

A kiadvány megvásárolható ezen a linken vagy megrendelhető a következő telefonszámon: +36 1 407 1020.

Lapozzon, s a következő oldalakon beleolvashat az Agrártámogatás 2011 könyv adózási kisokos fejezetébe!

IV. Mezőgazdasági tevékenység utáni adózás a 2011. évben

4.1. Személyi jövedelemadó
A mezőgazdasági tevékenység gyakorlása a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: szja-törvény) alkalmazásában önálló tevékenységnek minősül.
E tevékenység őstermelői tevékenység vagy egyéni vállalkozás keretében gyakorolható.

Őstermelőkre vonatkozó szabályok
Őstermelői termékek és tevékenységek körét az szja-törvény törvény 6. számú melléklete tartalmazza. Az őstermelői tevékenység jellegéből adódóan e tevékenységet nemcsak egyedül, hanem közös őstermelői igazolvány birtokában közösen, illetve családi gazdaság keretében is lehet folytatni. A mezőgazdasági őstermelők esetében az szja-törvény speciális szabályokat is tartalmaz a bevétel és az elismert költségek megállapítására azzal, hogy a bevételeket az szja-törvény 2. számú, a költségeket a 3. számú mellékletében foglaltakra figyelemmel kell megállapítani.

Az szja-törvény alkalmazásában mezőgazdasági őstermelőnek azt a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemélyt kell tekinteni, aki a saját gazdaságában a személyi jövedelemadó törvény 6. számú mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékeket állít elő, illetve mezőgazdasági tevékenységeket folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt.

Családi gazdaságok adózása
Családi gazdaság: a legfeljebb 300 ha nagyságú termőföld (ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.

A termőföldről szóló törvény szerint a családi gazdaságban mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységek folytathatók.
Mezőgazdasági tevékenységnek minősül a növénytermesztés, a kertészet, az állattenyésztés, a halászat, a haltenyésztés, a szaporítóanyag-termesztés, a vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a vegyes gazdálkodás.

Kiegészítő tevékenység a falusi és agroturizmus, a kézművesipari tevékenység, a fűrészáru-feldolgozás, az elsődleges élelmiszer-feldolgozás, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése és a mezőgazdasági szolgáltatás (pl. bérszántás).

A gazdálkodó család tagja lehet a családi gazdálkodón kívül házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője, nagyszülője; gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell.

A családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagjai az őstermelői bevételükből a közös őstermelői igazolvány alapján gazdálkodó őstermelőkre vonatkozó szabályok figyelembevételével kötelesek megállapítani a jövedelmüket. A jövedelem megállapításánál az adóév utolsó napján lévő tagok számát kell alapul venni.

A családi gazdasághoz tartozó, kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközök (nem anyagi javak) beruházási költsége – értékhatártól függetlenül – az üzembe helyezés évében egy összegben is elszámolható. Ez a szabály egyébként a regisztrációs számmal rendelkező őstermelőre is vonatkozik.

Az őstermelésből származó jövedelem megállapítása és bevallása
Adómentes értékhatárt meghaladó bevétel
Ha az adóévben megszerzett (elszámolt) őstermelői tevékenységből származó bevétel a támogatás összege nélkül meghaladja az adómentes értékhatárt (a 600 ezer forintot), akkor a magánszemélynek az éves összes bevételével számolva kell az őstermelésből származó jövedelmét megállapítania, amennyiben nem él nyilatkozattételi jogával.

Kistermelői költségátalány
Amennyiben a magánszemély tételes költségelszámolást alkalmaz és az adóévben elszámolt jogszabály alapján kapott támogatás összegével csökkentett éves bevétele nem több 8 millió forintnál, akkor a bevallásában a kistermelői költségátalányt is érvényesítheti. Kistermelői költségátalány címén – az igazolt költségeken felül – a bevételt csökkentő tételek figyelembevételével megállapított bevételnek a 40%-a számolható el igazolás nélkül költségként. Ha a magánszemély kistermelői költségátalányt számol el, akkor tárgyévi veszteséget nem határolhat el.

Őstermelői adókedvezmény
A tételes költségelszámolást választó vagy 10% költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelők legfeljebb 100 ezer forint adókedvezményt érvényesíthetnek az őstermelésből származó jövedelmük utáni adóból azzal, hogy a kedvezmény érvényesítése 2011-től nem függ a bevallott jövedelem nagyságától.

Őstermelő adóelőlege
Az szja-törvény 46. § (3) bekezdése szerinti főszabály az, hogy a kifizető akkor köteles adóelőleg-megállapításra, ha a bevételből az összevont adóalapba tartozó jövedelmet kell megállapítani. E paragrafus (4) bekezdésében foglaltak szerint a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania és levonnia az őstermelő számára felvásárlási jegy alapján kifizetett összegből.

Az szja-törvény 47. § (4) bekezdésének – a választott adózási módtól függetlenül – különös rendelkezése ugyanakkor az, hogy nem kell adóelőleg-alapot megállapítani az őstermelői tevékenységből származó bevétel esetén, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve az adóévben nem haladja meg a nemleges bevallási nyilatkozat megtételére jogosító (4 millió forint) összeghatárt. Amennyiben az őstermelő bevétele meghaladta az adóévben a 4 millió forintot, akkor az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel és adóalapot növelő tétel alapján kell megállapítani.

E különös rendelkezés alapján a kifizető – a szja-törvény 46. § (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül – az őstermelő által számlázott összegből sem köteles adóelőleg-levonásra, tekintettel arra, hogy a rendelkezés első fordulata szerint adóelőleget nem kell fizetni, míg a második fordulatából következően a bevételi értékhatár túllépése esetén a választott adózási módnak megfelelő adóelőleg-megállapításra és megfizetésre csak maga, a szükséges adatok birtokában lévő őstermelő lehet kötelezett.

Mindezek alapján az őstermelő adóelőleg-fizetési kötelezettsége szóba jöhet az szja-törvény 47.§ (4) bekezdése alapján, vagyis 4 millió forint bevétel elérése esetén – a választott adózási módtól függően – az adóelőleg alapját meg kell állapítania az őstermelőnek, és csak akkor nem kell a jövedelme után az adóelőleget megfizetnie, amennyiben az őstermelői adókedvezmény figyelembevételével megállapított fizetendő adója kevesebb 10 ezer forintnál. Az adóelőleg alapjául szolgáló összeg az őstermelő 27%-kal növelt jövedelme lesz. Ez a szabály az átalányadózó őstermelőre is vonatkozik, ugyanis az átalányban megállapított jövedelem az összevonandó jövedelem része.