Csomagterápia

Néhány ábra, pontos számok és egy világos elképzelés a jövő Magyarországáról. Ehelyett egy kormányzati határidőnaplót nyitottak csak ki, melyből kiolvashattuk, mikor milyen törvénybe csomagolják újra a régen várt nagy reformok, átalakítások programját. Maradt hát minden a régiben: olvasás a sorok között, s mendemondák, mit is mondott a miniszterelnök a frakcióülésen, hogy mit is jelentenek azok a nyilatkozatok, melyeket a külföldi lapok citálnak.

Egy bizonyos: majd’ ezermilliárdot kell megtakarítani akkor, amikor sehol sincs elegendő. Amikor önkormányzatoktól minisztériumokig mindenki várná a pénzt, nemhogy adná. Az Orbán Viktor által meghirdetett akciótervek azt ígérték, a kormány felpörgeti a gazdaságot, s ez elegendő lesz ahhoz, hogy csökkenjen az adósság, lépésről lépésre haladva átalakítsák az évtizedek alatt fájdalmasan eltorzult oktatást, egészségügyet, nyugdíjat, közlekedést. Tehát csaknem mindent.

S mitől lehetett mindezt várni? A csökkenő adók majd vonzzák a külföldi befektetőket, az Audi és a Mercedes után újabb óriások jelennek meg Magyarországon, akik munkahelyet teremtenek, élen járó európai munkakultúrát terjesztenek. S most az a kevés, ami bizonyosság a csomagból, az pont ez ellen hat. Marad a bankadó, ami a legkevésbé sem segíti majd a hitelezést, a pénzbőséget, s a már egyszer megígért nyereségadó-csökkentés nem vonatkozik a jövőben a legnagyobbakra. Miért jönnének hát?!

Úgy tűnik, csak saját erőnkre támaszkodhatunk. Ehhez azonban évtizedes tabukat kell ledönteni. S hiába kerülik, mint az izzó vasat, a megszorítás szót, minek nevezhetnénk, hogy ezentúl senki sem mehet korábban nyugdíjba, hogy kevesebb diákot vesznek fel ezentúl egyetemekre, hogy legfeljebb 90 vagy 180 napig lehet bérpótló juttatásokat kapni, hogy csökkennek a kedvezmények buszon, vasúton?!

Nincs ezzel semmi baj. Az eddigi rendszer ostoba illúziókat kerget. Ez a szegény Magyarország egyszerűen nem engedhet meg magának olyan luxust, hogy a vonaton az utasoknak csak 15 százaléka vesz teljes árú menetjegyet, hogy minden második 18 évest ingyenes egyetemi képzésben részesít, hogy minden megyében szinte karnyújtásnyira európai színvonalú egészségügyi szolgáltatást ígérjen. Egyszer szembe kell nézni nemcsak a családokban, hanem az országban is, mire telik és mire nem. Aztán majd egymásnak eshetnek a politikusok a parlamenti patkóban, hogy ki és mikor mondta, mi fog és nem fog fájni.

A miniszterelnök azt mondta, az idei a megújulás éve lesz. Ha szabadna súgni, én inkább azt mondanám: jó lenne, ha a kijózanodás éve lenne. S végre a szavak helyett a tények diktálnának.