Kerekes szépségek

– Csodálatos érzés volt. Ott, abban a pillanatban csak nő voltam. Szinte elfelejtettem, hogy kerekes székben ülök – idézi föl a 26 éves lány azt a pillanatot, amikor a fejére tették az első helyezettnek járó koronát. Eszter nemcsak szép, hanem sugárzóan derűs is. Ilyen az alaptermészete, s ezen az a bizonyos autóbaleset sem változtatott, melyben súlyos gerincsérülést szenvedett. – Fantasztikus volt készülni a versenyre, szerintem minden nő vágyik arra, hogy profi szakemberek „vegyék kezelésbe”, kihozzák belőle a maximumot – meséli boldogan. Mintha most kezdődne csak igazán az élete. Valami biztosan megváltozott, jóra fordult. Nem úgy, mint azon a végzetes napon…

– Amikor a kórházban az orvosok közölték velem, hogy nem tudom többé használni egyik lábamat sem, azt hittem, vége az életemnek. Egy évig voltam rehabilitáción, rengeteg hasonló sorsú emberrel találkoztam. Számos biztató példát láttam magam előtt, napról napra erősebb lettem. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is – mondja a fiatal lány, aki hitelügyintézőként dolgozott a balesete előtt. Várták vissza a munkahelyére, de a cég időközben csődbe ment. Most adatrögzítőként négy órában tevékenykedik. – Ha az ember nem fogyatékosnak születik, hanem azzá lesz, megvan az az előnye, hogy látja az éremnek mindkét oldalát. Igaz, én azelőtt is megértő voltam a mozgáskorlátozottakkal, de azt nemigen tudtam, hogyan viszonyuljak hozzájuk, s most ugyanezt élem meg. Sokan tanácstalanok, miképpen is kezeljék a tapasztaltakat. Látom a kérdést az arcukon: hogy került ez a csinos nő ilyen helyzetbe? Szegény… Mára már újra teljes értékű embernek érzem magam, normális életet élek. Pontosabban élnék, ha nem lennének súlyos technikai akadályai annak, hogy egyik helyről eljussak a másikra. Az pedig végképp felfoghatatlan, hogy a közintézmények nagy részét még mindig nem akadálymentesítették – mondja a szépségkirálynő, aki a Miss Colours Hungary cím nyerteseként nem csak a koronát viselheti egy éven át, de az ezzel járó feladatának is eleget kell tennie: afféle nagykövete lesz a kerekesszé­keseknek. – Boldogan vállalom, mert rengeteg a tennivaló, a másság elfogadása és az akadálymentesítés terén is – fűzi hozzá.

Varga Katalin Esztert hallgatva azt érzem, nincs abban semmi túlzás vagy önáltatás, amit mond. Édesapja már nem él, édesanyját nagyon megviselte a lánya balesete. – Együtt élünk, sokszor én tartom benne a lelket. A barátaim megmaradtak. Párra is találtam, ő nem kerekes székes. Szeretnék sportolni, nemrég felajánlották, hogy pingpongozhatnék.

– Csaknem 50 lány jelentkezett az idei versenyre, nyolcan jutottunk a döntőbe. Ez volt az első ilyen megmérettetés Európában. Már másnap hírek jelentek meg rólunk a világ legkülönbözőbb pontjain, angol, sőt arab nyelvű portálokon is – mondja némi büszkeséggel. – Németországban és Romániában bejelentették, hogy ott is rendeznek hasonló versenyt. Jó érzés, hogy értékes kezdeményezésnek lehetek a hazai képviselője.