Csillag született Kecskeméten

Kecskeméten felragyogott a Mercedes csillaga. Az ismert embléma óriási méretben forog a gyár tetején. Noha tavaly ősz óta üzemelnek a gépsorok, immáron hivatalosan is elindult a szériagyártás. A megnyitó ünnepségre érkező újságíróknak abban a szerencsében volt részük, hogy kiemelt biztonsági intézkedések közepette végigjárhatták a csarnokokat, ahová egyébként idegen nem teheti be a lábát. Petik Zoltán üzemmérnök – aki Csányról költözött Kecskemétre, és kilenc hónapos németországi képzésben is részesült – elmondta, hogy a karosszériaüzemben 640 robot végzi az 5300 hegesztési pontból álló feladatsort, és jelen van a lézerhegesztéses technológia is. Az összeszerelő részlegen Wachter Istvántól megtudtuk, hogy 130 állomáson történik a szerelés, egy autóba több mint 3500 alkatrészt építenek be, a teljes művelet 4 óra 20 percet vesz igénybe, a kész kompakt járművek kétpercenként gördülnek le a gyártósorról. Azt viszont már nem sikerült belőle kiszedni, hogy naponta mennyi készül belőle.

Később Dieter Zetsche vezérigazgató elárulta, hogy több mint ezer megrendelésük van az olcsóbb árfekvésű B modellből, aminek példánya körülbelül hétmillió forintba kerül. Az új Merci-fellegvárban mintegy százhúszezer kocsit lennének képesek évente gyártani. Az is elhangzott, hogy 2013-tól Kecskeméten készül majd a négyajtós kupé is, úgyhogy a jelenlegi 2500-as dolgozói létszámot 3000-re emelik. A cég reméli, hogy visszaszerzi piacvezető pozícióját, Magyarországot pedig nemcsak a paprika, hanem a Mercedes hazájaként is fogják emlegetni. „SOS betartása!” – állt az összeszerelő műhely hirdetőtábláján. Azt gondoltuk, a nagy napra vonatkozó különleges óvintézkedésről lehet szó, meg is kérdeztük kísérőnket.

Az SOS német szavak kezdőbetűiből áll össze: Sicherheit, Ordnung, Sauberkeit, vagyis Biztonság, Rend, Tisztaság. Így már érthető… És az is bámulatos, milyen precízen zajlik gyáron belül minden; még a sajtóprogramok sem csúsztak egy percet sem. Bár azt nem mondhatnánk, hogy bárkivel szóba elegyedhettünk, nemcsak az ünnepségen részt vevő csúcspolitikusokat, hanem a munkásokat is igyekeztek távol tartani tőlünk. Így minden „morzsának” örülhettünk. Kiderítettük például: nem kell minden dolgozónak perfektül beszélnie németül, de a csapatszellem arra ösztönzi őket, hogy előbb-utóbb nekivágjanak a nyelvtanulásnak. Kezdetben kísérővel végzik a szalagmunkát, csak az¬után önállósulhatnak, ha már minden rendben megy és nem hibáznak. Ebédet négyszáz forintért kapnak. A messzebbről autóval érkezőknek kilométerenként kilenc forintot térítenek meg. És vajon mennyit keresnek az alkalmazottak? Ezt magunk is többször megkérdeztük, de csak kitérő választ kaptunk. Frank Klein, a kecskeméti gyár ügyvezető igazgatója a nemzetközi sajtótájékoztatón így fogalmazott: „ahogy helyben szokás”. Telefonon sikerült beszélnünk egy üzemmérnökkel, aki sejtetni engedte, hogy a minimálbérnél kicsivel többet visz haza.

A gyáron belül egy újabb érdekes hirdetőtáblára lettünk figyelmesek: kereslet–kínálat címszó alatt toboroznak utaspartnereket a távolabbról bejáró dolgozók. Egyiküket magunk is felhívtuk. A fiatalember Szegedről jár át mindennap, de nem tartja kizártnak, hogy később átköltözik Kecskemétre, ha az élet rákényszeríti. Szeretné, ha a fizetése több lenne, de miután remek csapatba került, egyelőre nem a pénz a legfontosabb számára. Bár ezt biztosan másként gondolná, ha tudná, a németországi gyárban állítólag a tízszeresét is megkeresik a hozzá hasonló beosztású emberek. (borz)

Hiányérzet. A Mercedes-Benz kecskeméti térhódítása 2008-ban kezdődött, amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök. Az alapkőletételen pedig már utódja, Bajnai Gordon vett részt. A gyáravatás Orbán Viktor regnálása idejére esett. Minderről egyetlen szó sem hangzott el az ünnepségen, a gyár közelében azonban fiatalok háromnyelvű, „Köszönjük az MSZP-kormánynak is a Mercedes-gyárat!” feliratú transzparenssel fogadták a vendégsereget. Az is különös, hogy a látványos show-műsorral tarkított gyáravatón a helyi polgármester, Zombor Gábor nem kapott szót.

Beszédes számok. Három év, kilenc hónap és tizenegy nap telt el az alapkőletétel és a gyáravató között. Harmincezer tonna acélt használtak fel, ebből öt Eiffel-tornyot lehetne építeni.

Két és fél millió köbméter földet mozgattak meg, a háromszáztízezer nm-es területen csaknem ötven futballpályát lehetne kialakítani.