Így is lehet dolgozni...és érdemes

Találnom kell egy távmunkásként dolgozó riportalanyt – szögeztem le magamban, mikor nekiálltam az összeállításnak. Feljöttem a dolgozószobámba, bekapcsoltam a számítógépem. Csöngetett a postás. Átvettem tőle egy ajánlott levelet, s ha már lent voltam, bedobtam egy mosásra valót. Visszajöttem a gép elé. Megszólalt a telefonom. A szerkesztő hívott, kétszáz kilométerrel arrébb dolgozik, egy irodaházban. Ekkor döbbentem rá: kell-e nálam jobb alany? Hisz itt vagyok magamnak én, valódi távmunkásként. Nem szükséges autóba ülnöm, de még a számat se koptatnom, mégis megtudhatok mindent a távmunkások hétköznapjairól. Elmesélhetem, mennyire jó távmunkásnak lenni: úgy gazdálkodom az időmmel, ahogy akarok. Elvihetem reggel a gyereket az óvodába, s akár délben érte mehetek. A lényeg, hogy a cikk készüljön el. Közben mindent elintézhetek: bármikor jöhet a postás vagy a vízvezeték-szerelő. De elmesélhetem azt is, milyen idegesítő, amikor jön a postás vagy a vízvezeték-szerelő: becsönget, miközben telefoninterjút készítek, s a legjobb gondolatnál kérdezi meg, nincs-e itthon másik csavarhúzó. De azért jó távmunkásnak lenni. Mert ha beteg a gyerek, nem kell szabadságot kérni.

Igaz, mellette nem tudok a munkával úgy haladni, de mivel tudom, hogy haladni kéne, őt se tudom nyugodtan ápolni. Persze azért jó távmunkásnak lenni. Mert ha netán karikás a szemem, akkor se kell senkinek magyarázkodnom. Ugyanakkor rossz, hogyha netán karikásabb a szemem, egyetlen kolléga se kérdezheti meg, mi van velem. Hát ilyesmiket mesélhetek el. Csak egyet nem: hogy egy távmunkás napirendjét hogyan képzeljék el. Olyan ugyanis nincs. Ettől annyira szép – aki ezt választja, annak mindenképp.
 

Elmélet és gyakorlat

Ettől remélheti a megoldást, aki vidéken munkát keres, de az is, akinek van már távmunkája és emiatt nem akar az emberektől elszigetelődni. Ám egyelőre tényleg csak remélheti. Magyarországon az első távmunkaházat Örkényben nyitották 2007-ben. Itt kétszáz négyzetméteren huszonkét miniirodát alakítottak ki számítógéppel, telefonvonalakkal, teljes irodai infrastruktúrával – s mellé összeállítottak egy adatbázist száznál is több munkavállalóval, akiket tanfolyamokon készítettek fel a távmunkára. A nyitás után jött egy telefonos értékesítéssel foglalkozó cég, s annyi távmunkást vett fel, hogy pillanatok alatt megtelt a ház. Ám a vállalkozás megszűnt. Utána két cég foglalkoztatott még itt informatikusokat és irodai alkalmazottakat szövegek bevitelére, elektronikus levelezésre – aztán ennek is vége lett. A ház jelenleg üresen áll.

Pontosabban számítógépes tanfolyamot tartanak benne. Közben pedig az önkormányzat a Magyar Távmunka Szövetség segítségével újabb munkáltatókat keres. És reméli, hogy ami elméletben és több ország gyakorlatában már olyan jól működik, arra lassacskán a hazai vállalkozások is rákapnak.

„Otthon végezhető munka, válaszborítékért tájékoztatom”

Ugye, ismerős a hirdetés? Ám nem árt az óvatosság: az effajta felhívások között sok az átverés. A mütyür összeszerelése, a fülbevalófűzés amúgy sem távmunka, hanem bedolgozás, de ebből a szempontból ez mellékes. A lényeg: ha a válaszborítékban csekk érkezik, azt nem tanácsos befizetni. Még akkor sem, ha a küldője arra hivatkozik, hogy az első munkacsomag átvételének ez a feltétele. A munkáért ugyanis pénzt szoktak adni – ha kérnek érte, az gyanús.

Nem a dolgozó utazik, hanem a feladat

Mi a távmunka? Nem kell nagy nekiveselkedés, hogy kitaláljuk: a feladatot a dolgozó a hagyományos munkahelytől távol végzi el. De próbálna meg valaki távmunkában hajat vágni vagy macskát műteni… Ezért létezik a távmunkának a távolságon túl egy másik fontos jellegzetessége is, nevezetesen: hogy elektronikus. Vagyis elsősorban olyan szellemi tevékenység, ami számítógépen végezhető – s aminek eredményét a dolgozó a kommunikációs és információs technika vívmányai segítségével juttatja el a munkáltatóhoz. S mivel vele szintén elektronikus formában tartják a kapcsolatot, így még az is előfordulhat, hogy a valóságban főnök és beosztott nehezen ismernék fel egymást.

Jól jár, ha nem jár

A távmunkával mindenki jól jár. A munkáltató azért, mert felmérések bizonyítják, hogy a távmunkások hatékonyabban dolgoznak, elégedettebbek, boldogabbak és folyamatosan magas szinten teljesítenek. Ennek részben az az oka, hogy a távmunkát kiváltságnak tekintik, ami pozitív nyomást gyakorol rájuk, s kiemelkedő teljesítménnyel igyekeznek őrizni a pozíciójukat. Ráadásul mivel nem tüsszög rájuk a kollektíva, így a betegszabadságok száma is jóval alacsonyabb. De jól jár a munkavállaló is, hiszen nem kell ingáznia az otthona és a munkahelye között, netalán a távoli munkahely miatt lakóhelyet váltani. Feltéve persze, ha bírja ezt az életstílust. Mert távmunkára nem mindenki alkalmas. Önállóan dolgozni, napokon keresztül otthon lenni egyedül – nem könnyű. Aki évtizedekig bejárt a munkahelyére, aztán hirtelen eltűnnek mellőle a kollégák, az számára nagy pszichikai megterhelés. Meg kell szokni, hogy nem lehet leugrani a büfébe, de hiányozhat a folyosói pletyka is. Ezért javasolják a szakemberek, hogy a távmunkára apránként célszerű átállni.