Óriás a tengerből

Jasmine Santana kilencméteres mélységben fedezte fel az állatot, amikor munkatársaival a Toyon-öbölben búvárkodott. A fiatal lánynak 15 ember segítségére volt szüksége ahhoz, hogy a partra vonszolja a kígyószerű állat tetemét. A tengerbiológia intézet stábja egyedülállónak nevezte a felfedezést. – Soha nem láttunk még ekkora halat – mondta Mark Waddington, a legnagyobb kutatóhajó kapitánya. – A legutóbbi szíjhalat, amelyhez szerencsénk volt, egy méter hosszúnak mértük.

A szíjhalak csaknem ezerméteres mélységben élnek a nyílt tengeren, így igen ritkán látni őket, s éppen ezért csak alig tudunk róluk valamit. A most talált hal vélhetően természetes okok miatt pusztult el. A tetemből szövetmintát vettek, és egy videofelvétellel együtt tanulmányozásra küldték a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i biológiai intézetébe.

A szíjhalat bemutatták a nagyközönségnek, aztán elásták a homokban, majd a lebomlása után a csontvázat kiállítják. A szíj¬halfélék a leghosszabb csontos halak a világon, akár 15 méteresre is megnőhetnek. Vélhetően róluk születtek a tengeri kígyókról szóló legendák a történelem folyamán. A legnagyobb halak egyébként a porcos halak közé sorolt cetcápák, azok akár 18 méteresre is fejlődhetnek életük során.